Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XVI. Throndhjem – Bergen

398 szerszámhoz is oda erősíthető volt, egy szóval a csapat nem festett. A jelentéstétel után rögtön indultak a gyakorló térre, vagy táborba, mely Throndhjem közelében fekszik. Ügetve, vágtatva, lépésben, a hogyan jött, valóságos gomolyban tódultak kifelé, hosszúfarkú sörényes, zömök lovakon, csak nagy nehezen bontakozott ki az összevisszaságból, egy né­mileg felismerhető rendes vonal. Az egész reám olyan be­nyomást tett, mint egy falusi tűzoltó-egylet gyakorlata. Volt is fogásuk az angol fotografálóknak, a kik kapva az alkal­mon, egész üteg ágyútorokként tátongó fényképező-készü­léket irányoztak az ártatlan csapatra. Ebédre a Brittánnia szállóba mentünk, s igen jól esett a hajóétkekhez szokott Ízlésünknek egy kis ételváltozás. A töb­bek közt kaptunk egy tál pompás fris északi mocsári málnát, ezt a norvég nemzeti gyümölcsöt, mely Tromsőből eljövet, még virágzásban volt. Délután ismét kóboroltunk a városban, majd ellátogat­tunk a «Sirius» fedélzetére is, hol PER NISSEN kapitány bucsulátogatását fogadtuk, ki külön csak azért nézettel még egyszer a hajóra, hogy velünk kezet szoríthasson. Elválásunk­kor szivesen meghívott magához, mondván, akármikor ke­rülünk Christianiába, szerencsének fogja tartani, ha nála szállunk meg. Melegen ráztuk meg jobbját, viszonozva a meghivást. Ezután végigjártunk a kikötő czölöpépítményű rakodóházai közt, hol a lósirályok galambmódra röpköd­tek. Itt egy czukrászboltra bukkanván, kíváncsiságból be­fordultunk ide. Édességeket, süteményeket, czukorkákat a norvégek nem tudnak készíteni, s valóban áll, minnél dé­lebbre utazunk, annál kifejlődöttebb, jobb és változatosabb a népek édesség és czukor szeretete, s ennek megfelelőleg a czukrászati csemegék készítési módja. Fagylalt természe­tesen nem volt, kávé is rossz, de sör elég jó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom