Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XVI. Throndhjem – Bergen

398 szerszámhoz is oda erősíthető volt, egy szóval a csapat nem festett. A jelentéstétel után rögtön indultak a gyakorló térre, vagy táborba, mely Throndhjem közelében fekszik. Ügetve, vágtatva, lépésben, a hogyan jött, valóságos gomolyban tódultak kifelé, hosszúfarkú sörényes, zömök lovakon, csak nagy nehezen bontakozott ki az összevisszaságból, egy némileg felismerhető rendes vonal. Az egész reám olyan benyomást tett, mint egy falusi tűzoltó-egylet gyakorlata. Volt is fogásuk az angol fotografálóknak, a kik kapva az alkalmon, egész üteg ágyútorokként tátongó fényképező-készüléket irányoztak az ártatlan csapatra. Ebédre a Brittánnia szállóba mentünk, s igen jól esett a hajóétkekhez szokott Ízlésünknek egy kis ételváltozás. A többek közt kaptunk egy tál pompás fris északi mocsári málnát, ezt a norvég nemzeti gyümölcsöt, mely Tromsőből eljövet, még virágzásban volt. Délután ismét kóboroltunk a városban, majd ellátogattunk a «Sirius» fedélzetére is, hol PER NISSEN kapitány bucsulátogatását fogadtuk, ki külön csak azért nézettel még egyszer a hajóra, hogy velünk kezet szoríthasson. Elválásunkkor szivesen meghívott magához, mondván, akármikor kerülünk Christianiába, szerencsének fogja tartani, ha nála szállunk meg. Melegen ráztuk meg jobbját, viszonozva a meghivást. Ezután végigjártunk a kikötő czölöpépítményű rakodóházai közt, hol a lósirályok galambmódra röpködtek. Itt egy czukrászboltra bukkanván, kíváncsiságból befordultunk ide. Édességeket, süteményeket, czukorkákat a norvégek nem tudnak készíteni, s valóban áll, minnél délebbre utazunk, annál kifejlődöttebb, jobb és változatosabb a népek édesség és czukor szeretete, s ennek megfelelőleg a czukrászati csemegék készítési módja. Fagylalt természetesen nem volt, kávé is rossz, de sör elég jó.