Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XIV. Utolsó üdvözlet Tromsőnek

XIV. UTOLSÓ ÜDVÖZLET TROMSŐNEK. Borultas időben köszöntöttük a reggelt — jul. 27-én — Tromső kikötőjében s azokkal az érzelmekkel is, melyek önként feltámadnak, mikor tapasztalatokkal, eddig nem ismert benyomásokkal, élményekkel gazdagodva megszeretett tájra érkezünk. Teljes mélysége lesz az érzetnek, ha a nagy földnek ez a kis sarokja igazi otthonunk, de meg lesz a mélység bizonyos mértéke akkor is, ha az csak ideiglenesen nyújtott hü fedelet s csak egy kicsit volt az, a mi az otthon fogalmát egész melegséges értelmében kiadja, mint nekünk Tromső. S itt az idegenségben, annyi ezer kilométernyire az anyaföldtől, a megszokott vidék és megismert emberek a ragaszkodásnak nagyobb fokát és az igazi szeretetet hamarább fakasztják, mint rég ismert vidékeken, közelebb a hazához, már csak kénytelenségből is. Megszerettük a kedves kis várost, a szigetet és fölséges környékét, egyszerű, müveit és igazlelkü lakóit, kik között valóságos barátokra találtunk a szó teljes értelmében. A viszontlátás most búcsút jelentett, a kiszállás utolsó üdvözletet; bizonyos bánatos érzelmeink tehát csak természetesen keletkeztek annyival is inkább, mert hiszen több