Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XII. A szabad Jegestengeren és Finnmarken fjordjaiban

532 Ha a bálna jól volt találva, azonnal szörnyet hal; ha azonban a szigony nem éppen jó helyen érte s a gránát eldurranása után még elég életereje marad, iramodásban keres menekülést, s mivel az alattságra kötött szigony vasmacska módjára húsába kapaszkodik, a kis gőzöst egy ideig, sőt órákig, magával hurczolhatja. Iramodásában azonban meg-megpihen, elbukik, ismét a felszinre jön, miközben a távolság közte és a hajó közt hol megrövidül, hol megnagyobbodik. Ilyen esetben a gömbölyítő gépezet szabályozza az alattság hosszát. Az iramodó bálna sebessége mindjárt a meglövetés után szokott legnagyobb lenni, midőn tehát a gömbölyítő csévékről oly gyorsan kell ereszteni a kötelet, hogy a hajó mozgásának gyorsasága ellenálló erejénél kisebb legyen, mert ellenkező esetben az alattság szétszakadása következnék be. A bálna mozgásának lassultával vagy irányváltozásával azonban ismét gyorsan fel kell vonni a kötélfölösleget, mert nagyon fontos, hogy a kötél inkább rövidebbre mint hoszszabbra legyen fogva, márcsak azért is, hogy a bálna a tengerszínén maradjon, a levegőben feldagadjon s hamarább kifáradjon. Ha az elgyengülés rohamosnak mutatkozik, nem szükség annyira ügyelni az alattság hosszára; ilyenkor bizonyos hosszúságra eresztett kötélen egyszerűen a bálnára bízzák a hajót, melynek sebessége állandóbbá válik. A fődolog immár végkimerülését siettetni. Minthogy ereje még az ellengőzzel dolgozó géppel is daczol, működésnek indítják a lapátszerkezetet. Ennek két, i 'A m. széles és TL m. hosszú, általgerendával a hajó fölött összekapcsolt lapátjait csigasoron járó kötéllel rézsút a vízbe merítik, miáltal oly tetemes ellenállás fejthető ki, melylyel a vérveszteségtől amúgy is elbágyadt állat nem sokáig bir megküzdeni és elvész.