Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XII. A szabad Jegestengeren és Finnmarken fjordjaiban

325 Az Észak-Norvégiában — de már Izlandon is — használatos SVEND FoYN-féle hajó szerkezetére nézve nyújtson eligazodást a mellékelt 38-ik kép, mely a hajó rajzát oldalról és felülről adja. Két árboczos, erős, 20—-30 m. hosszú, sebesjáratu csavargőzös ez, orrán egy kis agyúval (A), a hajógép és a hátulsó árbocz közt fekvő gömbölyítő gépezettel (g), melyre az ágyúból kilövendő granátszigony alattsága (a) csavarodik. Látható még a hajó két külső oldalán egy sajátos lapátszerkezet (l), az elő árboczon pedig egy puttonyalaku árbocz kosár (ák), honnét az őrszem vadászatkor állandóan kémleli a tengerszint. Az ágyú, melynek rajzát a 3 9-ik képen látjuk, mint már említve volt, a hajó orrán van elhelyezve. Csöve (ac) körülbelül 600 kgr. súlyú és öntött aczélból van készítve, 100 mm. öblözettel. A cső elején oldalt egy kis szög emelkedik ki, mely arra való, hogy a csőbe töltött szigony vékony zsineggel (bk) oda erősíthető s kiesés ellen — főleg lefelé czélzáskor —biztosítva legyen. A hátulsó csőlap közepén van még a hengeresen kinyúló elsütő lakat (s). A vasból való ágyútalp (át) alsó része mozdíthatlan; de villa alakú felsőrésze, melynek sárga rézágyaiban (a) ezek a csőcsapok (z) feküsznek, forgatható ugy, hogy az irányzás nemcsak függélyesen, hanem vízszintesen is könnyen történhetik. A lövés visszaható erejének, a «rúgásnak» felfogására a sárgarézágyak mögött öt erős kaucsuklemez (y) szolgál. Az ágyú lövedéke granátszigony (grsJ, melyre 150 mm. vastag manillakenderből sodort alattság (a) van erősítve. Ez olyan tartós, hogy 20,000 kgr. súly alatt sem szakad el, s egy része az ágyutalphoz vasalt, kissé rézsút lefelé hajló deszkalapon (d) tekercsbe vetve fekszik, még pedig annyi, .amennyi a lövés távolságát feléri; a kötél többi része ezután