Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XII. A szabad Jegestengeren és Finnmarken fjordjaiban

296 «Norlandsbaade»-khez, de feltűnő hosszúak és emberkeskenyek lévén, inkább az indiánusok canoe-ire emlékeztettek. A ladik egyik végén ül az evedzős két lapáttal, a másik végén vele szemben a kormányos, a ki az evedző alakú kormánylapátot a hajó oldalán kégben tartja s nem a ladik farán s nem is oda erősített kormánynyal igazgatja annak irányát. Pad ezeken a csónakokon nincsen s pereméjük alig emelkedik a víz fölé, a mi következést enged arra, hogy nem anynyira a tengerre, mint kis hullámu vizekre valók, a mint csakugyan a Tana folyó ezeknek otthona. A lapp csónakokon férfiak és asszonyok vegyesen találtak helyet, de a keskeny járómüveken az evedzősön és kormányoson kivíil, mindig csak két személy férhet még el, a kik a középen egymásnak hátat fordítva ülnek; különben az asszonyok evedzésben vetélkedtek a lérfiak ügyességével. Egy óráig pihentünk a rendetlenül elszórt gyepfödelü, fatörzsekből összetákolt házikókból álló Stangenaes-nél, hol a kopasz sziklákon — mint minden finnmarki helynél — temérdek halszárogató alkotmány rendezkedett. A messzelátóval végigjártattam szemeimet a környéken s a Tana torkolata előtt terjeszkedő zátonyoson egy hatalmas vad hattyút — Cygnus musicus — vettem észre, melynek hazáját a finnmarki tundra nagyobb tóságai képezik. A Rago Njarga oldalához tartva magunkat indultunk ki a fjordból. Óriási törmelék, üledék fekszik a fensik völgyeiben s többfelé jól kivehetően láthatók azok aterrasse képződések (32-ik kép , melyeket már előbb Tromső geológiájának ismertetésekor, említettem. A Rago Njarga északi fokát a 264 m. magas Tanahorn képezi, hol egy sziklafal megint kisebb madárhegy képében gyönyörködtetett. Ennek lakói is sirályok — Rissa tridactyla — voltak. A szabad Jegestengerre érve, meglehetős himbálódzás közt Berlevaag kikötőjébe