Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XI. Svaerholtklubben

2Ö5 fészkek az évenként a régire halmozódó új rétegek folytán félméter magasságot is elérnek. Végre a kisebbik fal elé (28-ik kép) kanyarodtunk; itt is ugyanaz a mozgás, zsivajlás. A gőzkürt szaggatottan elbőgi magát, újra felkeredik a lassan-lassan fészkeikhez térő sirályok felnője, megint gomolyog, másokat is felragad. A torlaszon, melynek kövei nagyrészt vakító fehérek már a madárszenytől, hosszú párhuzamos pontozott vonalakban sorakozva ezerek pihennek, közeledtünkre ezek is belekeveregnek a röpdösők közé. A tulajdonképpi madárhegy mögött, a földnyelv keleti részén, egy kis öbölben fekszik a madárország tulajdonosának az öreg KRAABÓL-nek magányos tanyája, fehérre festett emeletes háza, kilencz vörösre mázolt gazdasági épülete; ott vannak halszárogató állványai és ladikjai is. Tromsőtől fogva volt utasaink közt egy Kossuth-szakállu bajusztalan, szelid-borongó tekintetű öreg ember, a ki mindig a hajó egyik árboczának dűlve üldögélt a fedélzeten s szótlanul tekintett maga elé. Feleségemmel mi mindig csak az «öreg Kraaból»-nak hivtuk anélkül, hogy sejtettük volna kilétét. S ime! Svaerholtnál egy kis ladik jön hajónkhoz — az öreg ur beszáll. Csakugyan Kraaból volt. Mértföldekre járó földön nincs szomszédja, itt él családjával, «majorságával» és jóságos szürke tekintetével — akár csak a vidék, mely élteti őt és sirályait. Jövedelmét főképpen a sirályfészkekből nyeri, mert fiai rendszeresen gyűjtik a tojásokat és pénzzé teszik, hisz azok e vidéken a tyúktojást pótolják, Ízletesek tehát keresettek is. A hegy lábánál, de magasabban is, nagyobb párkányfokokra támaszkodva hosszú lajtorjákat látunk, melyeken a merész tojásszedők a fészkekhez férkőznek. Azonban aránylag keveset érhetnek el s