Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431
X. A legészakibb Európában
2 Ó 3 Fóka-, rozmár- és bálnavadászatra Hammerfest szintén évenként küld hajókat: igy 1883-ben 19 vitorlást indított e kereset a sarki tájak felé. Mielőtt visszatértünk volna hajónkra, a szokásos üdvözletet írtuk meg egy levelező lapon távol hazánknak, a világ legészakibb városából. Igaz, hogy talán csak három hét múlva érkezik majd czélhoz, de hát akkor sem jön későn. Minthogy már postánál vagyunk, érdekesnek tartom felemlíteni a Hammerfest városi levéljegyeket, melyeken a jellemző kép — ugy mint a tromsői jegyeken a tarándszarvas — a Nordkap és az éjféli nap. Ebédünket már a « Sirius» fedélzetén költöttük el. A felhordott ételek közt hófajd pecsenyére is sor került, a mit eleinte gyanakvó szemmel néztem, tudván, hogy e vad most tilalomidőt élvez. A sült nem igen ízlett, száraz, bőrszerii volt, s nem egészen a fris hus benyomását tette. Az «opvarter» felvilágosított, hogy ez még a mult évben lőtt hófajdokból való, melyeket 25-sével tollastól, mindenestől azon frisen hordókba tesznek oly formán, hogy egy réteg madárra egy réteg só kerül; az ily módon megtelt hordókat légmentesen lezárják s télen fagynak teszik ki. így konserválják e jó ízü madarat, mely Észak-Norvégiában oly nagy számban fordul elő, hogy a vadászati évad délszakán sokszor 10,000 db. kerül egyszerre a hammerfesti vagy az alteni vásárra. Hasonlóképpen sózzák be a tarándszarvas hust is, melyet még füstölve is tartogatnak. Ilyen egy éves hus ize persze a fris pecsenyéhez nem fogható, de itt, hol az ételekben majdcsaknem szükség van és nem sok válogatás esik bennük, bizony jó változatosság a mult évi «Rypestage» vagy «Rendyrstage». Az egyszer felbontott hordó tartalmát azonban mind el kell fogyasztani, mert ha levegő érte a besózott hust, többé el nem tartható.
