Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

X. A legészakibb Európában

253 Skjaervő után Hukő, Rödő, Logo kisebb szigetek közt neki vágunk a szabad jegestengernek, egy pillantást vetve a jobb oldalon maradó Kmenangfjord-ba, a hatalmasan előretolt Kvaenangstinder jégtől ősz fejére. Ezentúl egyfelől a végtelen szemhatárral érintkező tengerfelület, másfelől az Alti as Nyarga félsziget szögletes, éles gerinczű sziklatömbjei kisérnek. Pompás tavaszi levegőt szivünk be, a táj tiszta, minden alakzat élesen kivehető, a lég átlátszó minden pára nélkül való, mint nálunk tavaszelő idejében lenni szokott. Az utasok legjobb hangulatban voltak, egy különösen víg kedélyű pap, ki lapp hiveihez Finnmarken valamely magányos tájára megy, felöltözött az amerikaik által útközben vásárolt lapp öltözetbe, belebujtatta ilyen csuhába azok családjához tartozó két kis leánykát is s ölbe fogván őket, oda ült az atya fényképező készüléke elé, a rendesen komoly, de alapjában igen kedélyes norvégek nem kis mulatságára. Derült, fellegmentes időben ébredtünk másnap — juh 19-én — a Sörösund-ban, mely a 97 ró • km. terjedelmű igen hegyes, Sörő, Stjernő és Seiland szigetek közt fekszik. Sörön csupa behavazott 600—900 m. magas hegykupok emelkednek, míg Stjernő-1 és Seiland-ot az a kopár, szürkebarna, majdnem függélyesen a tengerből kimeredő fensik jellemzi, melyet völgyek és bemetszések sehol sem tagolnak. Itt-ott gyér gyep merészkedik zöldelni, mintha csak pótolni akarná a fatenyészet teljes hiányát, különben az egész természet kihalt, lehangoló, mert Finnmarken igazi jellege, a «Naeringen-nek nevezett tájalakzat borzasztóan nagyszerű képe domborodik ki mind jobban a szem előtt. A sund kijárója előtt látható lesz, az egyik végén falszerüen felmeredő, másik végén a tengerbe lejtő lakatlan Haajen (czápa) sziget sötét sziklatömege, azután még csak rövid ideig zubognak a «

Sirius» hajtó csavarjai, mert alig