Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

X. A legészakibb Európában

X. A LEGESZAKIBB EURÓPÁBAN. Tromső mögöttünk maradt, befordultunk a Grötsundbci s Ringvadsö hegyvilágának árnyékából pillantottuk meg keletre az Ulfsfjord kapusát, az iooo méternyire felmeredő Ulfstind ormait. Reinö szigetet elkerülve változik a kép s belátunk a Stuoranjarga és Iddonjarga félszigetek közt benyúló fjordokra. A hajó Karlső szigetének — a 70° ész. szél. alatt — tart, majd a hasonnevű, pár házikóból és templomból álló helynél, üde nyiresek alján horgonyzunk. De csakhamar folytatjuk az utat, a nap pörköl, számos utitársunk egész kosár élő virágot, rózsacsokrot, cserépbe plántált növénycsemetét gondoz és ápol — szinte elfelejtjük, hogy jegestenger hátán himbálódzunk, melynek vizei e tájon törnek be a fjordokba^ sundokba. Ekközben megcsendül az «opvarter» ebédre hívó harangja, helyet foglalunk a szépen terített, ismeretes hideg íbiszeitekkel, sajtokkal, csemegékkel, virágcsokrokkal diszesített asztalnál. Jól esett egy hónap után az Ízletes falatozás, melyből Tromsőn kevés részünk volt. Kivéve AAGAARD konsul és QVIGSTAD igazgató konyháját, egy hónapon át alig ettünk jóizüen az északnorvég vendéglő étkeiből. Igaz, a hideg felszelteket, sajtot, sört, theát, vajat és tojást reggelire