Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IX. Egy hónap Tromső szigetén

236 Julius 13-án. Késői lefekvésünknek megfelelőleg későn keltünk, azután a városban végeztünk megrendeléseket — mar a csomagolást illetőleg. Délután praeparáltam. QVIGSTAD igazgató meglátogatott, búcsúzni jött, mert egy hétre Hammerfestbe kell utaznia. Esti 9 órakor ladikba szálltunk, s bár az egész nap tartó szép időt borulás kezdte felváltani, áthajóztunk a Tromsdal völgy torkolatához, hol egy pár nagyobb sirály pihent az apály okozta zátonyokon. Közibük durrantva, egy tengeri- és egy egüstös sirály — Larus marinus és argentatus — bukott föl. A sundon csak dunnaludakat és bukdárokat találván, visszamentünk Tromső szigetére, azokra a helyekre, hol múltkor a vöröstorku bukdárokat zavartam. Feleségem a tengernél maradt kagylókat gyűjteni, magam maradtam hát LöKKE-vel. Az erdőben két hófajd berrent föl előttünk, majd egy harmadik, mely azonban rögtön leereszkedett s mint a fogoly mikor fiait félti, szárnyait alábocsájtotta. Hófajdtyuk volt, sárga, barna foltos piczikéi ott bujkáltak a sürü aljban, de lépéseink zajától az alig ököl nagy állatkák már szárnyra kaptak s követték anyjukat. A tócsákhoz érve, két vöröstorku bukdárt csakugyan találtam a vizén, szörnyű vonítást vittek véghez, de észrevettek s lövés nélkül illantak el. A mocsaras gazból azonban egy hossgúcsörü búvár — Mergus serrator — kelt ki, melylyel kárpótoltam magamat. Igen kopott tollazata mutatta, hogy a költés — mert tojó volt — jól megviselte. Visszafordulván, egy pár fészkét féltő nádi sármánji — Emberiza schoeniclus — figyeltem meg. Itt nem a nádban, — egyszerűen azért mert nincs — hanem a nyires füzes bokrok közt éldegél. Haza ladikázás közben a tengerből néhány tengeri csilla-