Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IX. Egy hónap Tromső szigetén

228 ságú állatkák nagy kóborlásokat, — nem vándorlásokat — tesznek milliókra rugó seregekben, s felfalva az útjokba eső növényzetet, tódulnak előre és előre, nem törődve emberi utakkal, agyongázolással, nem riadva vissza folyóktól, sőt tengerszorosoktól sem,* melyeket, bízva sűrű bundázatukban, átúsznak. Ha tudjuk, hogy a lemmingnél különösen az emésztő és szaporodási szervek vannak kifejlődve annyira, hogy az egész állatka úgyszólván csak ezekből meg meleg vastag szőrméből áll, hát némileg következtethetünk azokra az okokra, melyeket bár biztonsággal meg nem mondhatunk, de a melyek minden valószínűséggel ezeket a kóborlásokat előidézik. Ha ugyanis száraz, enyhe tél járt, tehát az időjárás keménysége az áttelelők számát nem fogyasztotta, az úgyis rendkivül szapora lemmingek, éppúgy mint nálunk az egerek, mód nélkül felnövekszenek. Igen természetes, hogy a rendkivüli mennyiségű, szervezettől fogva falánk rágcsálók rendes helyükön csakhamar felemésztik a felemészthetőt s így élelem nélkül maradva keresik a táplálékot tovább, ott a hol találják. Ily lemmingbő esztendőt azonban csak nagy sokára — 10—i $ év után — követ egy másik, mert a túlsokasodott ivadéknak a mily hamaros volt szaporodása, oly hamarosan terem ellensége is, még pedig kezdve az időjáráson, fel az emberig. Az állatok közt majd minden ragadozó, négylábú és madár üldözi őket, sőt még a taránd-szarvas is állítólag fölfalja, s lemmingszaporaság idején róka, nyest, hermelin, falánk borz, farkas, baglyok, ölyvek, sólymok, hollók, varjúk, úgyszólván teljesen lemmingből élnek. Mielőtt a hegyoldalról lekerülnénk, egy nagy szikla alatt kifujjuk magunkat, még egyszer élvezve a gyönyörű kilátást. * COLLETT a linnmarkeni tavak és folyókban számos pisztrángot látott, melyek lemmingeket nyelve egészen felpuffadtak. Bizonyos hát, hogy ez állatka neki megy a víznek.