Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

VIII. Az északi sarkkörön túl

153 alig van erre, az a pár, mely mellett elhajózunk nóvénytelen, legföljebb néhány karakatna — Graculus eristatus — és sirályok élénkítik. A napfény meglehetősen éget ugyan, de az árnyékban annál inkább érezhető a hűvösség. A sarkköri éles ellentétet mutatja a hőmérséklet is; nappal gyakran megizzadhatunk, éjjel fagy borzongat; a hol a napsugár ér, nyári ruhában is ellehetnénk, mig az árnyékosban a téli posztó és felöltő ugyancsak jól esik. DyrősuncL-ból a Salbe r° fjord-ba kerülünk s az lóóo • km. nagy, helyenként 950 m. magas, hegyes Senjen szigetén, Klőven-nól majd Gibostad-nál horgonyzunk. Az 1483 m. magas Istinder mellett, mely délen a szemhatárt elzárja, mindenfelől magas hegyek környeznek, szürkés zöld szinük csak itt-ott sötétlik át a hómezőkön, melyek szaggatott lepelként borítják az egész hegyvilágot. A tenger egy részére tejszerű sűrű fehér köd ereszkedett, de csak mint egy méter vastag réteg, úgy hogy a kicsorbult hegytaréjok tisztán kilátszottak belőle. Éjjel 3/4

1

2 órakor fordultunk be a Malangen-fjordba, hol a parti fákon két szarkafészek vonta magára figyelmemet, melyek lehetőleg még nagyobbak voltak a Göteborgban látottaknál. A hajó előtt 4—3 sarki bukdár— Colymbus arcticus —vígan bukdácsol a tengerben, fel-felreppen közeledtünkre s messzebb száll kellemetlen, vonyításra emlékeztető hangokat adva. Éjfélkor Maalsnaes-né 1 állapodtunk meg s a kormányhídról pillantottuk meg először, a teljesen felhőtelen égen ragyogó éjféli napot. Lefekvésre nem is gondoltunk hanem néztük a megbágyadt fényű napkorongot, mely azonban hajnali 1 órakor észrevehetően erősbödött fényben s 2 órakor már derekasan megsütött.* Éppen Kvalö sziget mellékén és az * Az éjféli nap tüneményének bővebb magyarázatától tartózkodom ; HERMAN OTTÓ — művében «Az északi madárhegyek tájáról» — úgyis alaposán kiterjeszkedett e tárgyra.