Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

VIII. Az északi sarkkörön túl

'5' fehérszürke tenger eredeti és színpompás látvány a szemnek. A gereblyék ágas vége legtöbbnyire kék, zöld vagy piros színű volt, a kaszanyelek, sőt a kaszavasak is kék vagy pirosak, míg a ladikok piros, zöld, fehér, sárga, kék peremések voltak, s pedig nem egy színben, hanem háromféle színes sávolylyal festve. Daczára, hogy hullámzott mindenfelé a sok ember, folyt az alku vevők és eladók közt, nyoma sem volt itt annak a rendetlenségnek, zsivajgó lármák, kiáltozásnak, mely a mi vásárainkat tanulságosan áthatja A nyirfából készült, virágosán festett, égetett, jellemző kosárt pótló, kerek bödönökkel — Löppen — (14-ik kép) karjukon járt az asszonynép, megvette szükségletét szép csendben — még az ő nyelvük sem pörgött. A férfiak vizsgálták a kaszákat, ladikokat, bőröket vagy a «czigánypecsenyés» körül álldogáltak, a disznóhús helyett sült halat rágicsálva. Valamivel élénkebb volt egy kintorna környéke, hol afféle látványos képek sem hiányoztak, de itt is csak «csendesen ment», senki sem rúgott ki a hámból, vagy lármázott. A vásáros nép tarka tömegében egy pár különös, rút kis alak leginkább magára vonta figyelmünket, önkénytelenül megmosolyogtam a gondolatot: micsoda szép atyafiakra találtam itt! Az első lappok voltak, Norvégia eszkimói. Hegyes, bojtos végű sapkájuk, térden alul érő ingforma taránd szarvas bundájuk, lábszárukat feszesen födő bőrnadrágjuk, sajátságos hajóorru bakancsaik, mongolos arczuk, kaszás lábuk mindjárt kiváltak az embertömegből. Akárhogy vesszük a dolgot, ha a németeknek itt a norvégek, nekünk magyaroknak a lappok a közelebbállóink. CORBET-ÉK tolmácsával át is adtuk nekik az első «rokoni üdvözletet» s két férfival beszélgetésbe elegyedtünk. Környékről való halászlappok voltak, jókora vitorláshajójuk ott horgonyzott a kikötőben nem messze «Nordstjernen »-tői.