Chernel István: A darázsölyv (Pernis apivorus L.) fészkeléséről és hangjáról / Budapest, Magyar Királyi Madártani Intézet, 1917. / Sz.Zs. 1530

314 CHERNEL ISTVÁN szüntelen vetegették eleddig nem ismert három szótagú, aggodalmukat i . / és féltésüket kifejező siralmas vijjogásukat, melyet gliij/ \Jü, gliij/ \/ü

t i gliij/ \/ü szótagokkal festhetek legtalálóbban. Egybevetve a magam megfigyeléseit az imént felsorolt megfigyelők tapasztalataival, következő tényeket állapíthatjuk meg: 1. A darázsölyv nemcsak lomberdőkben, hanem fenyvesekben is fészkel, de előszeretettel vegyes fájú erdőkben. Fészkét gyakran erdőszéleken, mezők, rétek, legelők közelében találhatjuk, de nem ritkábban nagyobb erdőterületek mélyében, világosabb részletekben is. A fészek korosabb lombos fákon vagy keresztes-, erdei- és jegenye fenyőkön szokott lenni. Madarunk ritkán rak maga fészket, mert legtöbb esetben elhagyott, régi varjú- vagy ragadozómadárfészkeket foglal el s beéri azok kijavításával, és rendszerint friss, zöld lombbal való kibélelésével. Néha alacsonyan, többnyire azonban 6—10 méter magasan, ritkán még magasabban veti meg tanyáját, a fatörzs vagy erős oldalág elágazásai között, nem ritkán magában a koronában, a fa sudarában. 2. Madarunk rendes szólása szaporán ejtett, sűrűn ismétlődő kikkkikk-kikk szótagokkal festhető visítás, nagy ritkán nyávogó hijé-hijé. i i Fiókáit féltő öregektől siránkozó, háromszótagos gliij/ \jü, gliij/ \jü, i gliij/ \Jü gyakran ismétlődő jajgatást hallhatunk. Falatot váró fiókák nyújtott siralmas kiík-kiík szótagokat vetegetnek, a kirepült fiatalok pedig fütyülő, nyújtott kétszótagú ki-íkk, ki-íkk vagy pszi-lí, pszi-lí hangokat. Kőszeg, 1916. aug. 16-án.