Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

A Micholeczék csacsija.

Novemberi délután ismerkedtünk meg. Czinke-czinegésre, harkály-kopogásra kerültem oda a templom melletti fák közé Deres füvetropogtatásra, potya legelésre terelték őt oda a templom melletti gyepre. Hosszú pálczán vékony lépesvesszővel űztem a czinkét, hogy majd leszúrom, de mivel a czinke olyan nyugtalan madár, hogy mindig ide-oda ugrál, a csacsi meg állt nyugodtan egy helyen: hát hogy, hogy nem, czinke helyett megszurkáltam a csacsit. Az első csiklandozásra megrázta az egész testén a bőrét, oly hirtelen, hogy ijedtemben akaratlanúl elkaptam a vesszőt. A másodszori csiklandozást már nyugodtan túrte s ezen a nyugodtságán felbátorodva, egészen közel mentem, hogy majd ujjaimmal borzolgatom fel a szőrét. Hanem hát ravasz volt a csacsi. Nem is hinné az ember, hogy nemcsak a kis csacsi, de még a legnagyobb szamár is milyen okos állat. Azért volt a nyugodtság, hogy közelebb csaljon engem. Felém se nézett, mégis pontosan tudta hol állok. A fülét sunyin lekonyítva, leste minden mozdulatomat s amint hozzáértem volna, egy oldalt kanyarított rúgással olyan szépen _ 78 —