Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Fakult világ.

A négylábú vadak is bizonyos melankóliával nézik a lombhullást. Nem érzik ugyan, de érzik azt, hogy más állapotok következnek be. A fejedelmi koronával ékeskedő nemes vad méltóságosan sétál a nagy erdő zörgő levelein, megszagolja a színes halottakat s fölemeli fejét magasra, mintha nem tetszenék neki a hervadás illata. Azután csöndesen ballag a pagonyba; úgy viselkedik, mint aki nem fél a mulandóságtól . . . Pedig a koronás fők is porba hullanak. A természet fényes törvénykönyvébe be van írva a mulandóság — mindenki számára. A nyalka őzre bekövetkeztek a megpróbáltatások nehéz idői. Bármily fürgén iramlik át a hervadt leveleken, erős ösztöne megsúgja neki, hogy óvatos legyen. Am azért a lombhullás csak pajkos játék előtte. A fejére hulló leveleket lerázza s csöndesen legelész az erdő tisztásán. Az együgyű nyulacskák nem sokat gondolnak a világgal. Azt hiszik, hogy a hulló lomb nekik való puha párna, illatos takaró. Elhúzódnak jó meleg vaczkukba s alusznak édesen, fel se ébrednének egész nap, ha fel nem riasztaná őket a szimaton ügető ebfalka vagy — 28 =