Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Két család.

méregeti, messze-é a tornácz, nincs-é közel az ember. Sehol emberi lény. A tornáczon két kerekasztal, körülötte görbelábú székek, asztalon kávésfindzsák, széken, szék alatt zsemíedarabok, zsemlemorzsák. Oda röppen a verébanya, nyomban mögötte négy verébkölyök. Az öreg veréb szedegeti a morzsákat. A fiatalok lenéznek a földre, lesik, hogy mit eszik; benéznek a csőrébe, lesik, hogy hogyan eszi. Ok is próbálgatják utána csinálni, morzsa helyett csipegetik az apró kavicsot; eltalálják néha a morzsát is, csipegetik-csipegetik s ha kétszer belecsípnek, háromszor elejtik. Gyámolatlanságukban sírva-ríva környezik anyjukat egy kis eledelért. Könyörül rajtuk az anyjuk, sorra adogatja apró csőrükbe a morzsát s bizonyára sorba mondogatja nekik, hogy „no, de ez most utóíjára, ezentül egyetek magatok". S ad még aztán, ki tudja hányszor, mindig utoljára . . . De vájjon hol jár ilyenkor a verébapa ? Ugylátszik, megünta már a családi boldogságot, idegessé teszi a sok gyereksípogás s a többi — 140 —