Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Emlékezések.

Borongós őszi szél keletkezik. Elébb szeliden bókolgatnak egymás felé, majd haragosan suhogva csapkodnak össze a szomszédos faágak. A vén ákáczfának már nincs lombja, hogy suhogjon, csak nyikorognak az elszáradt ágak. Megkönyörül rajta a szél, hogy ne lássek olyan öregnek, alásepri a közeli fáknak sárga leveleit, mintha azok épen csak most hullottak volna le róla. De az öreg ágak csak búsan nyikorognak tovább. Ugy látszik, a kútgém is ilyen öreg ákáczfából való. Felrevert harangnak a hangját hozza erre a szél. A luteranus harangé az a mély, lassú kongás: bamm! . . . bamml . . . bamm! . . . Tüz van valahol. Kong már a pápista, meg az orosz harang is, de az emberek nem igen szaladnak ki a házakból. Valahogy nyugodtabbak az emberek, vagy önzőbbek, mint azelőtt. Régente csak úgy feketélett ilyenkor az utcza a tüz felé hullámzó néptől. Én sem ültem ilyen nyugodtan, mint most, hanem a legelső kongatásra egyszerre három oleándert ugrottam keresztül, úgy rohantam a harangozóhoz: — András bácsi, tüz van, hamar a templomkulcsot!