Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710
Az örök harcz.
útra a csonka tornyok, mohos váromladékok, kihalt, bemohosodott, összedőlt ősi kastélyok tollatlan szárnyas lakói — a denevérek. Keresztül-kasul libbennek a színtelen légben s folytatják a harczot, hogy ne szüneteljen egy pillanatig sem az örök harcz a végtelenségben. A berekben fenséges dalra kezd a fülemile, s hallik már az első szárnyra kelt bagoly éles sivítása. A sötét erdők halált hordozó réme útban van. Meglebben a falu felett, mint egy rémes árnyék, s mintha a sötétből egy darab elválnék: száll tovább . . . felül egy bedőlt kripta tetejére s ott borzong mint a gyász, csak villogó szeme ég a sötét éjben. A rengeteg ragadozói az átláthatlan sürü rejtekből egyenként elindulnak a titokzatos ég védő leple alatt a rabló lesre. Lábaik nyomában zörögnek az öszi levélhullás temetetlen maradt, aszú vázai. A hegyszakadékokból apró gnómok, manók, koboldok lejtenek elő, s míg tündéries tánczra hevülnek a halvány hold szelíd fényénél : a végtelenség tükörén sziporkázva tűnik el egy-egy világ. Hol van hát a béke, a nyugalom, a csend ? A síró szellő felel rá, bánatosan dudorászva a pihenő falu szalmás viskói fölött. = 106 - :
