Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Az örök harcz.

A tüskés kert alatt a napverő fényén, sütkérezni megáll. Fennebb a rőzsekerítés venyige fedelén megjelenik a vérszopó menyét. Körüíforgatja csinos, élénk fejét; majd fölágaskodik és kémlelve tekint szét. Nyúlánk karcsú testét kecsesen elnyújtja s lesben várja, mig a préda előbukkan, hogy nyakonragadja. Ha nem jő magától, ő indul utána. Meg is találta már, amit keresett. A kedves kis ökörszem és a veresbegyek sírva-ríva röpködnek a kerítés fölött. Jajongnak az anyai szeretet kétségbeesett hangján. Le-le csapnak bátor önfeláldozással a gyalázatos rablógyilkosra, — de mindez hasztalan dolog: a kegyetlen ellenség egyenként fojtja meg az apró fiókákat. Néhány perez alatt temetővé válik a meleg kis fészek; a csipegő ajkak némák; hideg a test. Nincs a kis fészekben hangos, édes élet! Most mintha egy éles kard hasította volna meg fölöttem a nyugodt levegőt. Hallottam, amint feljajdult az erős csapástól, melyet a héja nyilröptü szárnyaival láthatatlanul a testére mért. A másik pillanatban már hallottam a bűbos pacsirta utolsó jajkiáltását. Ott csapott rá a 104 —