Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - III. A Bikk

A BIKK. 59 dász lőhetett volna, akkor bízvást ott hagyhatja helyét s jó tova mehet más állomást keresni. Illyenkor a fölötte éber szárnyas okvetlenül neszt fogott s többé oda vissza nem térend. Magától értetik, hogy minden lövés után más más és távolabb helyeket kell választanunk, mert a császármadár ritkán van együtt nagyobb foltokban, hanem ugyanazon folt, bár többnyire egy tájon, még is elszórva tévelyeg. Ha helyzetünk olly kedvezőtlen, hogy az épen fejünk fölé fölgallyazott vagy előttünk eltakart madárra biztos lövést nem tehetünk, akkor jobb ha csöndesen maradunk s egyszer inkább bántatlanul hagyjuk, semhogy végkép elriasszuk. Másnap este biztosabb helyet választva, nagy valószínűséggel számíthatunk rá, hogy megejthetjük. Legközelebb magam is így szalasztók el egyet. A lenge szellő, melly a mogyoró- és gyertyánbokrokat susogtatá, nem engedé tisztán kivennem az irányt, honnan a császármadár előcsörtetett; társam pedig, ki mögöttem állva sipolt, bár a szép kakast egész közel látta, fejem fölött ellőni nem mert s a madár elrebbent. Másnap megkerült. Ha a vadász egy egész foltra bukkant s fölkeltekor belőle nem ejtett semmit, akkor többé ne számoljon lövésre, még azon esetben sem, ha a helyet, hová a folt levágódott, magának még olly jól megjegyzé. A fölriasztott folt leggyakrabban fölgallyazni, nem pedig ellábolni szokott s ha egyszer fölkapott, lehet valakinek még olly jó szeme, meresztheti azt a mint tudja, nem fog a foltból megpillantani egyet sem, mert az úgy eltűnt előtte, mintha a föld nyelte volna el. A császármadárnak t. i. azon sajátságos természete van, hogy az eb, vagy a vadász közeledtekor neszt fog s fölgallyaz : olly ügyesen lapúl az ágasok közé s olly ravaszúl illeszkedik a fatörzsnek hozzá hasonszinü kérgéhez, végre pedig olly merev mozdulatlanságban tölti el a vész idejét: hogy ritka vadászszerencséről szólhat, ki az így szétrebbentett foltból egyet meg bírt pillantani. A vész elmultával, midőn t. i. a vadász fölhagyva a sikertelen kereséssel tovább megyen, a császármadár is rögtön elgallyaz s az erdő homályában eltűnik. E miatt ritkán lehet a császármadarat máskép, mint síppal kapóra keríteni. A csoportosulás hajlamának tulajdonítandó ez, melly az erdei tyúkfajokat minden kiállott vész után, egymásnak sürgős és szinte aggodalmas keresésére készti és a párosodás ösztönének legkevésbbé s elannyira nem tud ellentállni, hogy alkalmas időben még a nem is olly ügyesen utánzott süvöltésre is nagy készséggel elöjö. Különös örömömre szolgál itt megemlítenem, hogy a Bikkben a császármadár még jó bőven található. Nem emlékszem kisebb vagy