Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - III. A Bikk

44 A BIKK. núltak s e felséges erdei magány idylli rejtekeiben csöndességben s nyugalomban engedték magukat át a henye élet élveinek. II. József végre elüzé őket ez erdei eldorádóból s most ott állanak a szentléleki zárda romjai, a felséges gyümölcsös, halastó és malomgát maradványaival elhagyottan s a gyönyörű erdőktől bekerített fensíkon, hol annyi századokon át víg barátok bordala fölváltva hangzott a vecsernye karénekével s hová hajdan annyi ájtatos búcsújáró nép özönlött: most néhány óriási szomorú nyirfa suttogja az idők s minden emberi müvek múlandóságát. A Bikknek másik fele, a Szász Kóburg herczeg, szathmári püspök, egri érsek és papnövelde, gr. Keglevich s több jelentékeny közbirtokosság nagyobbszerü birtokaihoz tartozik s a cserépi, zsérczi, tárkányi, monosbéli, szilvási, dédesi és számtalan kisebb erdőrészre oszlik föl. Ezen a magányosok kezén levő erdörészek általában jó felügyeletnek s némellyek sokkal jobb vadállománynak örvendenek, mint minővel a sokkal kedvezőbb mezönyü diósgyőri korona uradalom erdőkörei dicsekedhetnek. Es most lássunk az itteni vadak és vadászatok ismertetéséhez. A Bikkben honos vadak elösorolásánál a császármadarat már csak azért is legelső helyen kell említenem, mert általánosan bevett vadászati fogalmaink szerint e nagybecsű szárnyas a nagy vadak közé van sorozva, és ezen olly sok helyütt már rég kipusztított vadfaj a Bikkben most is állandó kedvencz tanyáját lelvén, annak legfőbb díszét s vadászati érdekét képezi. A császármadár (Tetrao bonasia, Haselhuhn) az erdei tyúkfajhoz tartozó állandó nagy vad. Nagy zajjal kél, sebten repül és fut. A természet ellátá rozsdaszinü és fejér pettyes tömör tollazattal, hogy a néha nagyon is zord teleket nálunk eltűrhesse. Éles süvöltése a csöndes erdei magányban mértföldekre elhallik: eledele áfonya, szeder, málna, bodza, gyalogfenyü s más ártatlan bogyónemüekből áll; apróbb rovart és kukaczot tán csak inkább a tyúkfajoknál szokásos torkosságból s csak nyáron szedeget. Sültje mint különös tiszta illatos és zamatos izü, kétségtelenül minden többi szárnyasoké fölött áll. Dürgése marcziusban történik; egy kakas több tojót lát el; a kakas hívására, melly dallamos s hosszú vékony füttyeivel, a tavaszi szellő leglágyabb süvöltéseként töYtv el a vadont, előjő a tojó, de ennek még gyöngédebb, majd