Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - III. A Bikk

42 A BIKK. kat a térképen megnézi, látni fogja, hogy a bikki terület majd nem rendes négyszöget képez, mit nyugotéjszakról a Bánpataka választ egy kisebb hegycsoporttól, mellyet a földleirók nógrádi hegységnek neveztek el; míg nyugoti és keleti oldalait, az Eger és Sajó vizei mossák. A roppant hegytömeg minden oldalából kies völgyek hasadnak a síkra, miknek nyílásainál, többnyire kisebbszerü patakok partján mindössze vagy 50 falu fészkel s a hegyvidéket a szőlők, irtványok, és parlagos cserjék egész koszorújával fűzi körül. Gyönyörű tájak ezek s méltók arra, hogy fiatal festészeink idejöjjenek, a természet egyszerű s még is olly igen változatos pompáját tanulmányozni. A diósgyőri, kácsi, tályi és cserépfalusi völgyek, hol hazánk dicső múltjából fönmaradt érdekes vár- vagy zárda romok élénkítik a már magában is eléggé bájos vidéket, azután a tárkányi, szarvaskői és szilvási hegy- és sziklacsoportok vetélkednek a már sokkal nyíltabb s több megyére kiterjedő távláttal, mi az Odvaskörül vagy a dédesi vár romjairól, a Bánvölgye felé nyílik. — S illy tájakhoz nem is lehetne illőbb staffaget választani, mint egy-egy jelenetet az itt honos vadak életéből, minők Gauermann képeit teszik olly igen becsesekké. Minden körülmény közreműködik arra, hogy a Bikkből egy nagyszerű vadast alkosson, melly már magában is a legváltozatosb sport színhelye, nagyobb gond mellett pedig a legkiterjedtebb értelemben azzá válhatnék. Mondám már, hogy a 100,000 holdnyi területen tulajdonképeni falu nincsen, még csak egy jóravaló út vagy nagyobb folyam sem hasítja a hegyvidéket, minők mellé leginkább szeretnek az emberek telepedni. Miskolczról viszen ugyan egy jól fentartott út a diósgyőri völgybe, de ezen vonal Alsó-Hámoron túl a Színyva és Garadna folyók mentében rögös hegyi utakká változik át, miken csak szénégetők vagy faszállítók szekerei, meg a kisebb gyárak lakói döczögnek szükségből; mert se Dedalustól repülni nem tanultak, se pedig a léghajózás itt még divatba nem jött. Megvan tehát a vadak számára a lehető csend és nyugalom, mi szaporodásuknak főkelléke. A nagyobb folyóvizek hiányát a hegyekről mindünnen leszivárgó nagyobbacska csermelyek pótolják, mik számtalan források s vadvizes bugyogványok által ápoltatván, különösen az őzvadállománynak kedveznek. Egészben véve azonban nem tagadhatni, hogy a terület kiterjedéséhez képest a Bikknek kevés vize van, mert az egész éjszaknyugoti oldalon egyetlen egy jóravaló patak sincs és száraz időben még a nagyobb patakok is végkép kiapadnak. Illy énkor a viz-