Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok - V. Tiszta Károly: Bálványos

380 BÁLVÁNYOS. kis idő múlva a csend és béke ismét helyre áll s ekkor a fehérre festett amerikai karcsú vascsolnakok egyikébe ül az ember s fel-alá vitorláz a tavon, a vizet elfedő gyönyörű fehér vízi rózsák (nymphea alba) között, mellyeknek kerek levelei könnyeden simulnak a repülő csolnak alá, míg kedves illatuk jó Lopez füstjébe vegyül. Máskor ismét a lak előtti petarda puskát süti el az ember a szárnyas népre, mire ez nagy rivalgással hagyja el a tavat, de félóra alatt lassan mind vissza jő s előre mindig kémet küld, melly a hely beállt nyugalmáról biztosítást szerezzen. E tóban áll a kis flotta, a budai hajógyárban készült cabin-es hajótól kezdve s az angol és amerikai alakú vas csolnakokon átmenve, egész a legközönségesebb magyar lélekvesztőig; és a minden vízre, nádasokba való csélszerü csolnakok között vannak ollyanok is, melylyeken az aláhelyezett vaskerékjsegélyével egy tóról a másikia targonczázhatni. Bálványosra Patakról, ha leapad a viz, száraz nyárban szekeren hat óranegyed alatt lehet kimenni; az éren csolnakon kerülve hat óra alatt, de midőn májusban a z ö 1 d ár a Kárpátokból elérkezik, melly e vidéket több hétre tengerré alakítja, nem látszatván ki a vízből csak a homokbuczkák — akkor vitorlás csolnakon magam mentem ki jó kedvező széllel kilencz óranegyed alatt. Gyönyörű festői látvány ez! A víz korlátlan hatalma milly alakokban tünteti fel a föld képét! Az emberek bölcsőjere és a föld eredeti képére emlékeztetvén, midőn a halandó, mint a természet szolgája nem mert kontárkodni műhelyében! A maga nemében egyetlen élvezet ez édes hazánkban , de siessünk is vele, mert int az idő s közeledik gépies kezével a polgárisodás — kitűzött mederbe parancsolja majd ez a vizek vad folyását, szárítja, szabályozza a téreket és igy szól: „Embert, nem állatot kell táplálnod!" Es, meglehet kevés év lefolyta után, szép, tiszta vizet vezető csatornákon fognak itt úszni élettel terhelt hajók; eperfa-sorokkal szegélyzett búza- és repczeföldek között fog repülni a gőzmü, nagy vonatot húzva maga után, és a nagy madárfaj búcsút vesz e vidéktől, mondván: menjünk oda, hol csak a természet kezének hódolunk. Minden szép, üdvös, magasztos, remek lesz; mindenütt a hatalmas ember keze nyoma fog látszani, de jó anyánknak, a természetnek, keze nem többé !