Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok - IV. Procopius Zsigmond: Vadászrész

VADÁSZRÉRZ. 377 Villámsebességgel kapják fel nagy fáradsággal szerzett őzünket, felbontják, 'aprítják, sütik s mondhatni tündéri étvággyal látnak a felségesen párolgó ételhez. Bámulva néztem köpenyemből e mesés gazdálkodást, midőn egy csodaszép hölgyalak a körből kiválva, vadszőlőlevélre Ízletesen kitálalt s dicsőén párolgó vadászrésszel kinál meg. Attól tartva, hogy talán nem is engem illet e megtiszteltetés, a mellettem babérjain mélyen nyugovó tisztelendő szent atyára, mint a nap hősére, mutatok. De nem! a vadászrész, „gerjedelmem" régi tárgya, csakugyan nekem volt szánva s én — az erdők tündérének bűvös mosolyától megigézve, némán fogadtam el s ízleltem meg azt. — Hajrá! felkerekedett ekkor a víg és zajos csapat, velük én is s villámgyorsan folyt a vad hajtás — völgyön, berken, árkon, bokron át, mig a hajnalszürkület első rezgésein, a völgyből feltoluló köd felhőiben, hölgy és apród, sólyom, ijász, tomboló mén, lovász , az egész bűvös bájos kép — elmosódott, eltűnt, elenyészett. De valóban hajnalodott is, midőn mély álmunkból ébredezni kezdénk. Halkan de sürgősen szedköztünk össze s készültünk a hajtásra. Egyik puskáját, a másik a kulacsot fogta, a harmadik reggelit készített a pazar vacsora maradványaiból; én pedig az élénk színezetű álomkép benyomása alatt s ámultán, még mindig hüledezve néztem ezen gyarló emberi készületeket. De ki írja le csodálkozásomat, midőn csakugyan ott látom az őzet felbontva, megnyúzva, felaprítva s a vadászlegény mosolygó arczczal tudakozza : minőnek találtam a v arf dászrész ízét? O későn érkezvén meg nyomozásáról, mire az őz felbontásához fogott, s az óhajtott étek elkészült— én rég aludtam már. De lévén „gerjedelmem" ismerője, nem álhatta meg, hogy fel ne keltsen s meg ne kínáljon a fris étekkel. Nevetve beszélé, milly jó ízűen ettem belőle s bár félig húnyt szemekkel, furcsa szerelmes kifejezéssel pillanték reá s még pár érthetlen szavat mormogva, mély álmomba estem vissza. Elég az hozzá, megízleltem a vadász részt s mondhatom, hogy ha csak félig olly jó is, mint minőnek a talán álmomban felcsigázott képzelet érezteté velem, még is inyénczfalat marad ezen, az őz tüdeje, máj a, lepe es veséje egyvelegebol, kevés szalonna, so es paprika hozzájárultával s lassú párologtatással készülni szokott étel. > <N 25* •