Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok - III. Gulácsy lmre: A sz. margitai puszta

A SZ. MARGITAI PUSZTA. 371 saságban egy sas megjelenése, vagy egy csolnakon ülő vadász fegyverének durranása rémületes zavart idézett elő : s illyenkor e mindenféle szárnyasok vészt jósló sivítása és felreppenése megrendíté a víz tükrét, a káka rengetegét, a léget s elhomályosítá a legtisztább napfényt is. Édes viszemlék mindazoknak, kik e pusztán valaha vadásztak! A Miskolezról Debreczen felé menő fegyveres utas biztos volt arról, hogy teli lőportülke tartalmát a Margitán végig menve kilövi, a nélkül, hogy a szekérről le kelljen szállania. Még a ritkább szárnyasokból, mint például a gödényből is annyi volt, hogy csak nem rég is Jablonkay úr kettős lövéssel 11 darabot ejtett le. Tavaszszal pedig, midőn a tojás ideje beérkezett, az e pusztán lakó pásztoroknak és a dolgozó embereknek a vasárnap volt hasznos mulatság ünepe. Illyenkor egy-két ember 2—300 tojást szedett össze s hányan űzték e bűnös foglalkozást! de azért meg sem látszott a vadakban a hiány. Végre e szárnyasok paradicsomának is ütött végórája : az emberi ész, számitás és hatalom megsemmisíté azt s a közös erő és egyetértés elüzé, kiszorítá a szárnyasokat őseredeti fészkükből s helyettük négylábú állatoknak adott tanyát : tekintettel lévén arra, hogy végre szántóvető ember vehesse hasznát e pusztának, mellyet eddig csak vadállatok élveztek. A Tisza-folyam szabályozása pár év alatt kiszárítá a puszta tengerét , mellyből magára a Margitára 22 ezer hold jutott. És hogy még hire se maradjon e pusztán a viznek: a mester több összevágó lecsapoló csatornával látá azt el, annyira, hogy bár e puszta területe 2 négyszög mértföld, a legnedvesebb évben sem támad kilátás tavakra, vagy csak apróbb pocsolyákra is. Harmadik éve most, hogy e puszta vízmentesített részének miveltetését megkezdették. Még 1859-ben voltak itt ott náderdők, de azokat részint az égetés, részint a legeltetés közbeni taposás, részint a szárazság már megsemmisíté. Ott, hol hajdan a legmélyebb tófenekek álltak, hol száz mázsányi fogás jutalmazá a halász fáradságát: most tengeri volt vetve ; hol csikász, rákásztanyák voltak, most szép őszi és repczevetések díszlenek; a folyás vizén keresztül vezető hosszú hidnak már nyoma sincs ; a folyás medrében pedig óriás dohányok emelkednek roppant leveleikkel; szóval: új átalakuláson ment át Neptún Sz. Margitája. Szárnyasaink, mellyekből még a vándor öregek élnek , hálásan minden tavasszal meg megkeresnek s midőn felettünk sokáig kovályognak — keresve, de nem lelve a régi jó tanyát — siralmas hangon tolmácsolja vén falkavezérük, hogy „repülj tovább, tovább!"