Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455
Vadászrajzok. Havas Sándortól - II. Beszterecz
BESZTERECZ. 29 gukra hagyva, mentünk merre Csáki uram vezetett s a mint ő parancsolta. Én mindenkép iparkodtam kegyeit megnyerni; hol bütykösömből, hol zacskómból kínálván meg ő vidraságát, melly kínálást ugyan kegyelmesen méltóztatott fogadni, de marczona tekintete nem lágyult. Csak midőn fegyvert s lőport Ígértem neki, akkor „somolygott" kissé félbajusza alól. Az idő lágy, a reggel ködös volt; a köd később szakadozni s a megelőző napon esett hó sajnálatunkra engedni kezdett. A dél már közelgett s mi még mindig eredmény nélkül jártuk a lápokat; a szürke bizonytalan láthatárig terjedő rengeteg nádasoknál egyebet nem látva, melly eket ismét elláthatlan távolságra alig befagyott ingoványok, kákaés nádrengetegek, és ingovány-vadonok váltottak fel. Jelentékeny esemény gyanánt itt ott róka vagy farkas nyomaira akadtunk a nád közt; másutt nyúl-, vadmacska s igen sok vidranyomot vettünk észre. Titkos csodálkozásunkra azonban vezetőnk ez utóbbiak mellett el s tovább ment, azt adván okul, hogy a jég csekélysége miatt veszedelem nélkül nem mehetünk a vidra után ; mit nékünk feltétlenül hinnünk kellett. Talán a négy órai, magában elég terhes gyalogolás ajégen és zsombékokon, főkép pedig a sikertelenség hangolá le némileg kedélyünket; sokáig szótlanul követtük Csákit. Ezen lehangoltságnak volt eredménye az is, hogy jelen helyzetünkre gondolva, lankadni kezdtünk. Olly gyöngének s elhagyottnak érezé magát az ember e rengetegben, mellynek vége elérhetlennek látszott! A tehetlenség érzete szállotta meg lelkemet. Ha e jégtábla, mellynek szélén tőlünk alig 5 lépésnyire látszik a be nem fagyott sík viz S melly minden léptünkre meglöttyen — alattad leszakad, mit csinálsz ? mibe kapaszkodol ? A zsombék, a nád töve csupa dágvány, elmerül veled; az úszás mit sem használ; e néhány emberen kívül, kik veled együtt szintén leszakadhatnak, más segítség mértföldekre nincs; a hely ismerők szerint itt olly mély a láp, hogy a „debreczeni tenplony" is elférne benne; körülötted talpalatnyi föld, vagy fa nincs, melly be kapaszkodhatnál — csak itt ott vannak gyér égresek a lápokon elszórva, miket a csíz szájából kiesett s a fergeteg által odavetett mag kelesztett az évezredes ingoványban ! Illy tűnődésekből kellemesen riasztott fel a nádasokban előttem vizslaként cserkésző Csáki rekedt kiabálása : „Itt a vidranyom, most jeríink utána ! k í És fáradságot, veszélyt, mindent feledve, az előttünk tisztán látszó nyom után, zsombékokon s alig befagyott vizeken át csúszva, szökdelve, új erővel haladtunk. Mintegy félórái sebes menés után, egy kis égres közelében nagy
