Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Újfalvi Sándor: Erdélyi vadászatok és vadak (Nagyobb munka töredékei)

340 ERDÉLYI VADÁSZATOK feleutat túlhaladva valánk. S valóban, ha mi keveset késünk, öt álló napig ki nem mozdúlhattunk volna az unalmas kis faluból. Siető távozásunkat szívből üdvözlé a fukar tiszttartó. Kirítt arczán megelégedése, hogy kelletlen vendégeit ily rövid uton lerázhatja nyakáról. Négy évvel ezután egy farsangon Zsibóra mentem. Wesselényi szintén ez napra tánczvigalomra liivta volt meg a szomszéd birtokosságot. De nagy bosszúságára a gonosz nátha szokott lobos lázzal meglepvén őt, ágyban kényteté maradni, azért felkért a tánczvigalom rendezésére. Etel, ital bőviben, kitörő jókedv a tánczosok s nem-tán. czosok körében, csak hogy a nagybányai muzsikusok közül egy koromfekete torzalak olly gonosz otromba hangokat ne bőgne a pozaunból, melly miatt a házi úr távoli szobájában sem nyughatván, egyre izengetett. En váltig integeték neki zsebkendőmmel, hogy mérsékelje buzgóságát, de biz az még annál fülsértőbben hangoztatá. A táncz végeztével megszólitám, hogy jeladásaim művészi tudományának nem fokozására, hanem mérséklésére voltak irányozva : azért ovakodjék a fülsértő otromba hangoktól. De boszuságomra gúnyosan szemközt nevete a kujon s olly kifordított képet vága reám, mellyet a czigány muzsikus csak gúnya legélesebb kifejezésére szokott használni. Mintha észre sem venném, tovább ballagtam. Nem sokára rágyujtának a sebes toborzóra, a gonosz pozaun még gyilkosabban bőgött, hogy a terem ablakai mind egybe rezgettek. Újra integeték neki, de számba se véve folytatá bömbölését. Béketürésemet most már annyira felcsigázta, hogy ha a magas karzaton elérhetem, irgalom nélkül lerántom. De most már indulatosan szólítám meg, hogy még egy illy ostoba hangot s azonnal az ablakon repül ki. Újra szemközt nevete s elménczkedve szólt : „Bezzeg vagy úri ember! parancsolni ugyancsak tudsz! de fizetni, az már más. Még most is számon az ize mikor Tőkésen két napig éhen szomjan húzatátok, a magas bérczeket megmászatátok s a dühös medvével fel akarátok falatni s ti jó viradtig szép csendesen odább állottatok s a szegény muzsikusnak kinos szolgálatáért bár egy árva krajczárt sevetétek!" Szavai azonnal kivetkeztettek ingerültségemből s most ismerék a rég feledett torz alakra. Mosolyogva nyujték neki egy öt forintos^bankjegyet, mi négy évig táplált boszús indulatát rögtön lecsillapítá s többé nem alkalmatlankodott hangszerével.