Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455
Újfalvi Sándor: Erdélyi vadászatok és vadak (Nagyobb munka töredékei)
ÉS VADAK. 321 de Kakas, mintha csak most indulna versenyre, hatalmas szökésekben halad. A tiszt már szemei elől is eltéveszti. Wesselényi háboritlan vágtat be kastélyába s marad annyi ideje, hogy pipára gyújtván a felszállingozó tiszteket egész udvariassággal fogadhatja, mintha csak látogatására jönnének. Megérkezvén az ezredes, Wesselényi ujabb ajánlatot tesz, hogy folytassák még pár óráig, a tisztek fris lovakon, ő maga pedig újra a Kakason. A tisztek készséggel fogadták, de a komoly ezredes merőben elveté az ajánlatot. A megérdemlett tokajit Wesselényi nagy becsben tartotta. Csak ritka esetben s kiválasztottal közt emelt néha belőle poharat. Az utolsó pa}aczkokat 1849 utóján a zsibói kastélyban megfordúlt hivatlan vendégek különböző jó kivánatokkal üritgeték ki, az unokák számára bár kóstolót sem hagyván belőle. Hasonló szenvedélye volt a vadászat. Ha csak egészsége engedte, soha sem volt ollyan napja, mellyben több 1 jvést ne tett volna, hogy a szakadatlan gyakorlat által jó lövéséből ki ne jöhessen. Haiiem a lövésben magát kiki csak egy bizonyos fokig tökéletesitheti, az egyik korábban, másik későbben éri el lövése culminátióját, de azon túl akármi nagy erőmegfeszitéssel sem viheti. Gr. Kornis Gáspár kitűnő pisztolyász az 50-ik, én magam a 32-ik, Wesselényi 12-ik évében értük el lövésünk maximumát, a min túl soha sem vihettük. Ez állitásom az első pillanatban szembeszökőnek tetszhetik, mert a gondviselés bölcs eljárása, vagy is az ember fokonkénti tökéletesülése elleni szint látszik magán hordani. De nem az: tudományt, művészetet, testi gyakorlatokat vas szorgalom mellett lehet a tökély mind nagyobb és magasabb fokára hágtatni; a lövést is igen egy bizonyos fokig, de azon túl nem. Okát nem birom kimagyarázni, de utalok a tapasztalás iskolájára, a melly bizonyosan a legjobb próba. Wesselényi nagyon sokat és kitűnve vadászott: többet mint kortársai. Az erdélyi nagyon sok vadászaton kivül őszönként kijárt az osztrák, cseh, morva s magyarhoni nagyszerű vadászatokra. Fellengö lelkülete a csekélyebb tárgyat kevés figyelemre méltatta. Vadásznaplójába is csak a nagy és nemes vadat jegyezte fel, az aprót fitymálta: de később megbánta mulasztását, mert bámulatos mennyiséget mutatott volna fel. Egyebek közt gr. Kollonicznak pozsonmegyei körvadászatán egy napon 105 darab nyúlat lőtt. Többet, mint erdélyi vadásztársainak egy része egész életökben. Az általa lőtt nemes és nagy vadak száma is tetemes : 46 farkas, 220 szarvas, 262 vaddisznó és 45 dámvad halála áll naplójában följe-