Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Újfalvi Sándor: Erdélyi vadászatok és vadak (Nagyobb munka töredékei)

312 ERDÉLYI VADÁSZATOK tön félbe is szakasztá, mert a mint később elbeszélte, a megfeküdt medve a kürt bömbölő hangjára — mint a melly hang tapasztalás szerint a medve fülét leginkább csiklandoztatja — egy vastag tőke alól, nagyon közel előle kiszökött. A peczér pedig fűszeres káromkodások közt kívánt neki jó útat. Mi lövészek ezen jelenetből semmit sem láthattunk, de mind a mellett is a kürthang megszakadását s a peczér hetvenkedéseit mindjárt elértve, fegyveremet azonnal fel is készitém. Kevéssel azután látom is a medvét, de most se felénk, hanem a meredek oldalon előre ügetni. Lövész szomszédaim egyre nógatának, hogy nagyon messzehordó vontcsövű fegyveremmel lőjjem : de nagyon távol vala s azonkívül hatalmas szökésekben haladott, hanem kívánságukra meggyőződésem ellen is rátüzelék. A négy latos golyónak orra előtt kellett elfütyörészni, mert a lövésre irányt változtatva, már nem előre, hanem egyenesen fölfelé iramodott. Azonban felvett iránya előtt egy nagy kőszál lévén, az előtt meghőkölt s nagy ostobán széttekinte. A kedvező pillanatot felhasználva, jóllehet nagy távolságra volt, jól szemre vettem ésrágyújték; mire magát hanyat vetve, a czikázó villámhoz hasonló gyorsasággal hanyathomlok omlott lefelé kószáiról kőszálra, mi közt a sűrűen felállított szomszéd lövészek nagyon hevesen, de egyet kivéve mind hibásan tüzeltek. Az illy gonoszacska módon fogadtatott phlegmaticus medve a patak közepére hengeredett előttem 6 lépésre, teste nagy súlyával a patak medrében lévő vizet messzire kicsapkodá s mint egy béka olly laposra terült el. Kínos fájdalmai közt az érczkemény kavicsot fogai közt szétmorzsolá, de helyéből meg sem mozdulhatva, nagyon éles keserves hangon harsogtatá bőgését, közben pedig olly csínján reszketteté hangját, mint temetésen a jól bekapott falusi kántor. A botrányos hang a legkomolyabb lövészeket is hangos nevetésre birta. Krajczár ott fen a tetőről nem láthatá a jelenetet, hanem a sűrű lődözés utáni medvebőgésből mégis hozzávetett és nagy hangon kiáltá: „No szegény pára! koczapuskások kezére kerültél s ugyancsak embertelenül szorongatnak," Az egyik angol távoli jól irányzott lövésembe csaknem szerelmes lőn s a változatos jelenet hidegvéréből jól kimozgatván őt, többek közt azt állitá, hogy a több mázsányi nehéz medvének kószáiról kőszirtre bukdosása közben minden csontja összetört. Téved ön!.... felelém mosolyogva : mert még meg sincs potyolódva. Fogadjunk! kiálta, 20 palaczk pezsgőbe. Áll! felelék, csak meg ne bánja ön.