Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Újfalvi Sándor: Erdélyi vadászatok és vadak (Nagyobb munka töredékei)

ÉS VADAK. 299 A régi adatok hiányában, felszólitám a történet mezeje legnagyobb legfürkészöbb vadászát, gróf Kemény Józsefet, de töle azon szomorító választ nyertem, hogy midőn a pétervári tudóstársaság tagjává neveztetett, fölkéretett, hogy az erdélyi ösvadakról s vadászatokról írjon. S ö, Istvánfi Boldizsár és Apor Péter e tárgyú becses kéziratait Szebenben egy nyugalmazott századosnak adá, hogy azokat francziára áttegye. A százados pedig, megmagyarázhatlan tévedésből, a fordítással együtt a kéziratokat is Pétervárra utasitá; s igy legbecsesebb kútfejeitől megfosztatott s gróf Kemény többszöri sürgetéseimre sem segíthetett ki. Többi megtalált történetbuvár barátaim se pótolhatták e veszteséget. Mit teheték egyebet, minthogy a traditiókhoz, némelly idősb urak emlékezetéhez és saját emlékező tehetségemhez folyamodjam. Előre meg voltam győződve, hogy e három kútfő, történeti rend és alak ellen sok részben hibázhatott. De azt is hiszem, hogy jobb nem létében, meglehetős szolgálatot hoztam, mig a jövő kor kiegészitendi. Mi a műszavakat illeti, szintén nem valék szerencsésebb mint az adatokkal. E részben többet birunk, de még több ment feledékenységbe ; az ujabbak pedig merőben hiányzanak. Pályatársaimat, főleg a néposztály vadászait figyelemmel kisértem és kérdezgettem. De mindössze is kevéssé boldogulhattam. Csekély munkám szövegén át készakarva korunk népies vadásznyelvét használtam, mert olly vadásznyelvünk, melly az irodalmi nyelv színvonalára emelkedett volna, nincs. De erős hitem, hogy lesz. Megkísértettem előadásom folytán a meglévő táj- és műszavakat felhasználni, hogy egy alkotó szellem mai nyelvészetünk állásából annál több kiindulási pontra találhasson. Korunk parlagon kapta s mi, kik kenyerünk jobb részét megetttük, parlagon hagyjuk e tért, melly egykor nem lehetett illy kopár. Erdély fénykorában, a nemzeti fejedelmek idejében, mellyben egy Bethlen Gábor, első Rákóczi György, első Apafi Mihály... Szilárdi, Kemény János és Apor Péter, e kor írói szerint... a fejedelmi gondok vagy a győzelmes harczok után virányos mezőkön, lombos bérczeken, nyerítő paripákon üzék a sebes sólymok, vagy a csaholó vadászebek nyomát, hazánk e messze tünt hősies korszakában lehetlen, hogy e nagy magyarok, és nagy vadászok, kik százanként tárták a kopókat s a hon minden vidékein szabályos vadászcsapatokat rendeztek, lehetlen mondom, hogy olly vadásznyelwel ne birtak volna, melly méltó volt Erdélyhez, hol a nemzeti érzelem akkor olly erős volt, hogy Európa minden