Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455
Vadászrajzok. Havas Sándortól - I. A Nyír- és a Rétköz
A RÉTKÖZ. 17 rendes tanyája; nyári kirándulások könnyebbitésére épen a legsűrűbb vetések közepette, vagy a baromfi-ólakhoz közel eső háborgatlan helyen egyetlen egy éjen át a hányszor csak jónak látja k o t o r ékot (Nothbau) váj magának egyetlen hosszabb vezetékkel; és végre, midőn űzőbe vétetik, valamelly sűrűben vagy benőtt gazos parlagban néhány perez alatt csak akkora búvót (Fluchtbau) kotor, melly őt üldözői elöl addig, míg a veszély feje fölött elviharzott, eltakarja. S eltép a kotrás második természete lévén a rókának, mit ő egyetlen gözü, egér, hörcsok vagy ürge kedvéért is kénytelen tenni, ha egyéb falatja nincs, igen természetes, hogy a nyiri homokföldet valamennyi területek fölött leginkább kedveli. Azon kérdésre, hogy Szabolcsnak melly részében szokott legtöbb róka tanyázni? bátran azon ellenkérdéssel válaszolhatunk, valljon mellyik részében ne volna ? A Rétköz közelében szintúgy mint a Nyíren, erdőkben és nádasokban szóval mindenütt van és a szabolcsi vadász szinte bizonyosnak tartja, hogy kiindulásakor rókával is fog találkozni. 1858 őszén Eszláron, Kállay Gusztáv urnái egy napi vadászat alkalmával, néhány úrvadász egyetlen rejtből 16, és ugyanakkor egy másik kisebből 4, s így összesen 20 holdnyi térről ugyanannyi rókát s még néhány nyúlat ejtett. Magam is több vadászaton valék jelen, hol az elejtett és elillant rókák száma megközelité a nyúlakét s egy-egy hajtásban kilencz tiz rókával találkozni épen nem ritkaság. Ha a vadászat jól van rendezve, ha a vadászok és hajtók minél nesztelenebbül állják el helyeiket s a hajtás kezdete jól összevág az elállás bevégeztével : akkor minden hajtásban mi a sűrűben tétetik, szinte bizonyosan számíthatni rókára. Téli szép napokon soha sem utaztam anélkül, hogy egy két egerésző rókát ne pillantottam volna meg, melly a szekérzörejre s a csengők hangjára nem is figyelve, igaz hogy jól kiszámított lövésen kívüli távolban, de mégis elég közel kullogott. A NagyKálióhoz közel esö biri erdőt és más irányban a szirondi cserjét soha sem hajtottuk meg kopóval anélkül, hogy egy két róka ki ne ötlött volna. Végül még megemlíthetem, hogy Ordög-Abrányban Acsád közelében, mi szintén a Nyírhez tartozik, egy szenvedélyes vadász harmadéve egyik idénytől a másikig részint kopó előtt, részint néhány jól betanított gyerekhajtóval nyolezvan egynehány rókát lőtt. Ez adatokból kitetszik, hogy Szabolcsban a i-óka csakúgy hemzseg, minden jobb vadász egy-egy idényben 8—10 darabot ejt s azonfelül a koczalövészek is ráhibáznak egykettőre s az egész megyében évenkint esni szokott rókák száma méltán pár százra tehető. Itt, hol