Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - I. A Nyír- és a Rétköz

I. A Nyir és a Rétköz. Vadászrajzaimat Szabolcs megyével kezdem, melly vadászati tekintetben a legérdekesb tájak egyike. Ki csak az úgynevezett festői látványok kedvelője, ki a külső természetet csak ott tudja éldelni, hol ez regényes és meglepően változatos alakzatokban mutatkozik, az ugyan nem sok élményre számolhat e megyében. Az út akár Debreczenből, akár Nagy-Károlyból, akár végre Tokajból , vagy a Szamosközről jöjjünk Szabolcsba, nagyrészt sivár tekintetű homokbuczkák alján, vagy azokon keresztül elég unalmasan húzódik. Az alföldön bár csak sarat hánynak sár fölé, a „töltésnek" vagy úgynevezett „gátnak" legalább neve van meg ; itt még az sincs! Századok hosszú során át, mióta e vidéket emberek szállották meg, az útak se jobbak se roszszabbak nem lettek, de legalább azon jó tulajdonuk van, hogy el nem kopnak soha, mert a homok azonkép visszafut a nyomba, a mint a lóköröm, vagy kerék belőle elmozdult. E határozatlan nyomokon, miket nem csak fergeteg, de középszerű szél is mindannyiszor behord, majdnem nesztelenül halad a szekér s úgy látszik , hogy a csengők használata, mi úri fogatoknál majdnem általános, nem annyira divatos szokás vagy nyalkaság, mint inkább elögondoskodás szüleménye, hogy t. i. a szemközt jövő fogatok, miknek közeledtét kivált sötétben sem kerékrobaj, sem pedig lódobogás nem tudatja, össze ne akadjanak, ez oknál fogva az utolsó talyigás is legalább egy repedt csörgőt köt gebéje füle mögé, vagy a kóczból font görbe gyeplőszárra. Mialatt az előttünk elnyúló homokdombok tetejére fölmászunk, azt reméljük, hogy a tőlünk eddig elzárt láthatár tágulni s más tetszetösb tájra nyilni fog. Hasztalan! az egyik dombot meghaladja a másik után, és órahosszat akár jobbra, akár balra, vagy maga elé tekint, nem lát az utas egyebet, mint a földszinét hullámszerűen boritó dombok tömkelegét, kisebb nagyobb magaslatokat, mellyek mind egyöntetűek, '* * 1* '