Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Újfalvi Sándor (Élet- és jellemrajz)

XV kalandjai voltak, mellyek fenn maradtak a nép ajkain. Elég legyen csak annyit csatolnunk még e tekintetben jellemrajza kiegészítéséhez, hogy Újfalvi valódi magyar vadász, ki nem tartozik semminemű idegen vadászati oskolához s bár hajlik a reformok felé, de mint valódi táblabíró irtózik a radikalismustól s erdélyi faj lován, kezében régi vadászkésével, protestál minden idegen octroyalás ellen. A forradalom alatt jószágai feldulatván s később forrón szeretett neje is elhalálozván, Kolozsvárra szorult s azóta folyvást ott lakik. Bár most is lovagol és vadász is s néha megifjulni látszik, de mégis inkább a múltban él, mint a jelenben. Legalább örömest beszél a multakról s az erdélyi vadászatok élő krónikája. Egy ötvennyolcz éves vadászpálya mindig szép, de ollyan mint az övé, kétszeresen az. Pályája korszakai nemzeti fejlődésünk korszakait jelölik. Első vadásztársai azon korszak emberei voltak, midőn még szunnyadozott öntudatunk s a vadászkürt méla hangjai közé nem vegyültek a politikai pártok jelszavai. Később azok, kikkel leginkább szeretett vadászni, egy nagy politikai párt táborát képezték. E derék bajtársak már csaknem mind kidőltek a csatamezőn, vagy a sors csapásai alatt. De a mindinkább árván maradó öreg erdélyi vadász a közelebbi tíz év alatt is hü maradt régi szenvedélyéhez, egy pár régi és új barátjával még fel-felkereste a a rengeteg vadait. Nem kisérte őket többé a régi kedv, épen beillettek e szomorú korszakba de itt az erdők szabad kebelén legalább kibeszélhették magokat. E korszakba esik a kép is, melly „Erdély legöregebb vadászát" meglehetős hasonlatban ábrázolja. Az elejtett és elvérzett medvét lóháton keresvén fel, az elterült vadat két előre oda érkezett kopó ugatja, mig a peczér a többi kopóval a sűrűből bukkan ki, kit a vad mellett hagyva, maga tovább készül szálingani. A bevégzett vadászat e perczében mutatja a kép a szenvedélyes vadászt, kinek barátságos jó magyar arczát és alakját — Hubertusban testvérei a távolból és ismeretlenül is üdvözlik!