Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

A nap hőse Larisch Henrik gróf valóságos belső titkos tanácsos stb. egyike az osztrák-magyar birodalom legvagyonosabb főurainak, a ki a királynéval való rokonsága révén, a királyi családdal is közelebbi visszonyban van. Ugyan ő az, a kinek világhírű karvini kőszénbányáiban ez évi junius havában bányalégrobbanás folytán az az óriási nagy szerencsétlenség történt, a melynek közel háromszáz ember lett az áldozata. A nemes grófot ez az irtóztató szerencsétlenség csaknem beteggé tette, de azért rögtön a veszedelem színhelyére sietett s részt vett a mentési munkálatokban, a szerencsétlenül járt bányászok ezrekre menő családtagjait pedig nemcsak rögtöni segélyben részesítette, hanem azóta mai napig folyton segélyezi is. Hogy milyen könnyelműen jártak el nemcsak ez előtt a nagy szerencsétlenség előtt — de még azután is, nemcsupán a bányamunkások, de még a kirendelt őrök is, erre nézve elmondunk egy hiteles forrásból merített adatot. A szerencsétlenség után szigorúan el volt tiltva, hogy tárnák nyílásaihoz, a melyekből gázok tolultak ki a szabad levegőre, bárki is lángoló tárgygyal vagy pipával közeledjék, mivégből őröket állítottak fel ezekre a helyekre. Egy ilyen tárnában javában dolgoztak a holttestek kiszállításán, a midőn a kirendelt őr egy bányászfiutól gyufát kért pipájának meggyújtására. A fiu figyelmeztette az őrt, hogy nem szabad dohányozni, de midőn az nyakon fogta és ütlegetni kezdte, — adott neki egy szál gyufát. A midőn aztán az őr meggyújtotta a gyufát, meggyúlt a bányalég és robbanásának ujabbi tizennégy élet lett az áldozata. A jószivü, megnyerő modorú, derék főúrnak, a kiállott lelki fájdalmak után, bizonyára nagyon jól eshetett ez a rendkívüli örömöket szolgáltató férfias szórakozás, a mire Andrássy Géza gróf adott alkalmat neki. A vadászat ezzel a harmadik hajtással véget ért, mert a vadászuraknak vissza kellett sietni Tornára, a hol a külön vonat várt reájok. Újra lóra ültek tehát és visszamentek a kisfalusi vadasztanyára, a hol a szilicei leányok ünneplő ruhába öltözködve, koszorúkkal vártak reájok s megkoszorúzták a vadászokat. Útközben a jabloncaiak ugyanezt cselekedték meg. A vadászurak bőséges uzsonna után lelovagoltak a sólyomkői völgybe, onnan pedig kocsikon hajtattak be Tornára, magukkal vitetvén a hajtásokból egyenesen útra terelt szekereken a vadászzsákmányt is. Tornán a vasútnál megmázsálták a két medvét, az első : him 164 — a másik : nőstény 155 kilogrammot nyomott. A vadkan súlya kizsigerelve 167, a kocáé 130 kilogram. Elég szép eredmény, alig nehámy óráig tartó vadászat után. Az ez idei vadászatnak különben maradandó anyagi haszna is van, amennyiben a grófi uradalom ugy a gombaszögi állomásról fel a závozra 79