Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

főerdész pénzbeli jutalmakat osztott ki az erdővédek, nyomozók és hajtók közt; meg lett jutalmazva bőkezűen a megsérült hajtó is, Kovács Illés negyvennyolc éves jabloncai lakos, a ki saját gondatlansága és engedetlensége folytán került bele a bajba, mert kilépett a medve nyomában levő hajtók zárt sorából s baltanyéllel akarta a látszólag megriadt medvét előre tuszkolni. A medve azonban, a mint az őt követő vakmerő ellenfelét egyedül látta, visszafordult s leteperte azt a földre, azután pedig balkarját felületesen megmarta, jobb combjába és baltomporába pedig beleharapott ; további bántalmaztatásának aztán a gróf odaérkezése vetett végett, mert a hajtók annyira meg voltak rémülve, hogy nem mertek társuknak segélyére menni. A sebesültnek lakására szállítása, elhelyezése és bekötése után, e sorok irója meglátogatta az embertámadó medve első áldozatát: Kovács József huszonnyolc éves jabloncai gazdát is, a ki három hét óta súlyos betegen nyomja az ágyat, életveszélyes sérüléseinek következtében. Kovács Józsefet október hó harmincadikán Kovács Dénes gazdatársa hivta ki az általa aznap megsebzett medve nyomozására a jabloncai „Részvényes" erdőrészbe s ebbeli vállalkozásának keservesen megadta az árát. A parasztpuska sörétje által hátsó baltérdén gyöngén megsebzett dühös fenevad, földhöz vágta a közelébe jött Kovács Józsefet, azután pedig a szó teljes értelmében reá ült a baloldalán fekvő áldozatára s előbb fejebőrét tépegette le darabonként koponyájáról, azután pedig védőleg arcára tett balkezefejét marta össze, jobb comjából kiharapott egy tenyérnyi húsdarabot és jobb karját tizenhárom helyen sebezte meg. A szegény ember keserves jajveszékléssel hivta segélyül társait, de azok nem mertek a fenevadhoz közeledni, a medve pedig, mentül inkább kiabált áldozata, annál erősebben mardosta azt, igy tehát ő is ahoz az egyedüli mentséghez folyamodott, hogy holtnak tettette magát és nem jajgatott, nem rángatódzott többé. És ez használt is, mert a medve nem bántotta többé, henem odább állott. Eszméletlen állapotban szállították haza, a hol a tornai orvos látta el őt első segélylyel. Társai még a koponyájáról letépett darabokat is lehozták magukkal, de azokat az orvos nem volt képes eredeti helyökre visszavarni. Ma már a sérült veszélyen kivül van ugyan, de egész életére el van torzítva s tagjainak hasznavehetősége hiányos marad. A háza ablaka alatt, kegyetlen kínzójának hullájával elvonuló diadalmenetet, nagy sajnálatára nem láthatta. Nálánál minden tekintetben szerencsésebb a medve második áldozata : Várady László szilicei legényember, kinek esetét lapunk multi számában részletesen ismertettük. Ő már íéüg-medig kiheverte baját és most is részt vévén a hajtásban megérhette azt, hogy felismert gyilkosát vérében fetrengve láthatta s annak fülét azzal a felkiáltással téphette meg: „No keresztanyám, te se teszesz csúffá többé embert e világon !" Az elejtett fenevad középkorú nagy, de rendkívül izmos és kövér nőstény 55