Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Utolsó találkozás

88. tatva, akárcsak az alpesi kunyhóknál, ablakok, ajtók már elhordva s az elhagyott épületek belsejét kezdte az őstermészet visszafoglalni. Az impozáns foreszoki tiszti étkezde cyklopsi kövekből összeállított nagy kandallója, a falakon hagyott, fatörzsátmetszetekre égetett, háborús emblemájú faldíszek azi itt tanyázott felmentő német hadsereg szépérzékét dicsérte. Az egész kép azt a benyomást keltette, mintha egy elhanyagolt, valamikor nagy látogatottságnak örvendő magashegységi fürdőtelepre jött volna a szemlélő. A kozmescseki vadásztanya környéke egész kis várossá épült ki, gőzfürdővel, nagy gőzmosódával, sodronypályával, amellyel a Gropä havasra vontatták fel a nehéztarackok lövedékeit, a vadásztanya közvetlen közelében sziklába épített fedezék az esetleges légi támadások ellen, szóval a mi előbbi csendes vadásztanyánk a háborús technika legújabb eszközeivel lett átalakítva. Itt volt tudniillik a főparancsnok! szállás, ahol az odakvártélyozott fölmentő sereg vezérkara igen jól élhetett, amit igazolt a ház körül heverő különféle üres konzervdobozok óriás halmaza, no meg az általam legalább három vagonra becsült hosszúnyakú borosüveghalmaz. Az én hű Joskóm könnyekkel szemében fogadott: „No, csakhogy itt vagy, miltosagosf Jaj, mi megvolta itten!" Én is örültem, hogy

1 újra itt lehettem és Joskó háborús élményeinek naiv előadása után — amiben a kozák kancsuka is bőven szerepelt — érdeklődtem itt maradt