Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Második találkozás

80. cserkésző, páratlanul ügyes szarvashívó volt, ismerte nemcsak a mi havasainkat, hanem a szomszéd, már galíciai területeket is, ahová, mint nekünk egyszer bevallotta, bizony be-bejárt egy-egy siket fajdkakas irányában, egyszer majd rajta is vesztett, amint nekem bizalmasan elmesélte, mert engem végtelenül szeretett az egyszerű ember rajongásával. — Hát kié az a revier, Joskó, kik vadásznak ottan? — kérdeztem az öreget. — Hát, tetszik tudni, a graf Pick és a gráf Knyaz — felelte. Bár járatos vagyok némileg a gothai almanachban és eléggé ismerem a külföldi famíliákat is, de ilyennevű grófi családot nem ismertem. Később derült ki aztán, hogy a jó Joskó, ki minden vadászban grófot sejdített, a Lubomirszky herceg (lengyelül Ivnyáz) és vendége, Pick Móric bécsi állatfestő és sportsman nevét ekként grófosította el. * A gyönyörű szélcsendes őszelői napokon fáradságot nem kiméivé, a Mars is és a Vénusz is, egyaránt dicsérhette igyekezetemet. Nap mint nap hajnali három óra után mentem a különböző erdőrészekbe, ahonnan tizenhatos, húszas, sőt ennél is többágú ős-szarvasokat jelentettek fáradhatatlan megfigyelőim és csak sötét este tértem nyugovóra. Milyen csodálatos is az, ezek a derék, szavahihető emberek az indiános ügyességével tudtak a legelrejtettebb