Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Szarvasbőgés

Szarvasbőgés. Amikor a klímánk a kánikulából szeszélyesen átugrik a másik szélsőségbe és mutatóul küldi szeptember elején a novemberi hideget, amikor a fűtéstől csakis a kalendáriumhoz való ragaszkodás tartja vissza a fogvacogó halandót, amikor a fürdőhelyek strandja egykettőre kihal, a tótszél sétáltatja rajta a melegben lehullott vadgesztenyék száraz leveleit, a csacsogó, jókedvű, gondtalan fürdőszépségek helyén: a vérbeli vadászban föléled a vágy, ki a rengetegbe! Élvezni a gyönyörű őszi napokon a mindent felülmúló szarvasbőgést! Igen, de hová, amikor világhírű Kárpátunkban az utódállamok eleddig nem ismert vadászai, vagy a vérszemet kapott helyi orvvadászok pusztítják a világhírű s általunk oly igen óvott és dédelgetett fejedelmi vadat, a szarvast. így vagyok én is, ki évtizedeken át, mint Diana pártfogolt ja, töltöttem szeptember közepétől október közepéig egyhuzamban éltem legszebb napjait föl nem darabolt hazánk rengetegeiben, amíg lassanként Diana kegyétől vagy szeszélyéből teleaggattam szobáim falát a szebbnél-szebb 5