Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Nagykakas után

41 a lakonikus rövidségű hirt, harmadnapra az én két cimborám teljes felszereléssel beállított hozzám Budapestre, hogy onnan másnap reggel továbbutazzunk.

1 Időmegtakarítás céljából az Űjhely felé menő vonatot választottuk, mert így az éjszakát átutazva, délelőtt tíz óra tájban Körösmezőn lehettünk. Az alvás csak a hasadó hajnalig tartott, mert két cimborámat Királyházán túl a festői szép panoráma, amit a Tiszavölgy változatai nyújtottak a vasúti kocsi ablakaihoz szögezték, a magyar Svájc elragadó szép képe, bevezetőül a huszti várrom, majd az őserdőborította hegyek, sziklák folytonosan változó csoportozata csodálkozó felkiáltásokat csaltak a két Nimród ajkára. Csodaszép reggelre ébredtünk, a rövid tisztálkodás után bőséges reggeli mellett, fiatalos hévvel örvendeztünk a jól induló kirándulásnak. Máramarossziget után már csak hárman voltunk az egész kocsiban. Beérkeztünk a szűk Tisza völgyébe, ahová a napsugár is csak rövid időre pillant be. A fenyvesekkel borított meredek hegyoldalban meg-megpihent mozdonyunk elmaradó füstje, összekeverve az itt elmaradhatatlan reggeli köddel, a hajnali napsütés el-elhomályosult a sűrűbben jelentkező felhők miatt. Már éppen megelégeltük a vonatozást, míg végre vonatunk hosszas füttyöngetések után bedöcögött Körösmező végállomásra, ahol Kovássy Kálmán minket kutató öles alakja tünt elénk, e kedves vadászcimborámmal hamar összebarátkoztak a nyitraiak, hiszen: „si-