Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Nyirfajddürgésen

37 szárnyakkal schirmunk felé berzenkedik. Proksa jóváhagyó tekintettel pillant; reám az ernyő félhomályában. Még egypár csali-hivás s az én kakasom lőtávolra ugrott be. Fegyveremet készre állítva, rövid célzás után a Tátra felséges csendjét a lövés dörgése szentségteleníti meg. A többi kakas ijedten repül a fiatal vörösfenyöpagony sűrűjébe, az én zsákmányom utolsót rezdül az angyalhullás oldalán, piros vére fényesfekete tollain gyöngyözik. Örömmel veszem kezembe a lantfarkú, gyönyörű madarat és Proksa vadászüdv-kivánással nyújtja a levett kalapjára tett megérdemelt fenyőgallyat. Történt pedig ez az Űr 1911-ik évében.