Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Nyirfajddürgésen

Nyirfajddürgésen. A hófedte havasok ormait már kikezdte a tavasz meleg fuvallata, hófehér gúnyájának rongyai alól itt is, ott is kikandikál a hegyóriás teste. A hetekig tartó ködök eltűntek s a kék ég felé törő hegyóriások büszkén mutogatják fehér sipkával ékeskedő fejüket. A havasok morenái megszabadultak már a hótakarótól, nemsokára a juhász is kihajtja birkáit a sarjadzó legelőre, a havasi hangulatot vidámabbá teszi a vezérürü kolompja és a báránykák változatos hangú bégetése. De addig is, amíg a legelő kizöldül, még egyelőre a nyirfajdok veszik birtokukba a havasok alját, a hegyi kaszálókat, legelőket, hogy a hasadó hajnalokon eljárják násztáncukat és megvívjanak a harcias kakasok szivük jércéjeért. Minden vadászatnak megvan a maga sajátos, élvezetes szépsége. Sok igazi vadászt megkérdeztem már, hogy melyik vad okoz neki leginkább örömet, melyikben leli gyönyörűségét, de a legtöbb, gondolkozó, természetimádó vadász nem adott kérdésemre határozott választ. Magam is ügy vagyok vele, hogy nem tudnék