Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644
Tavaszi hangulat
27 arra is kell ügyelni, hogy mikor billen ki az első sárszalonka. Rip újra jelez, jelzését ismerem már, nem négylábú van előtte, de nem is megszokott madár. Lehetőleg egyensúlyt veszek, hogy a lövést oda dobhassam, egyszerre csak vagy hatvan lépésről kiröppen az első sárszalonka ijedt kerregéssel, bár sokallom a távolságot, odadobom a cikázó hosszúcsőrű irányába a lövést s a kedves, ritka jószág szárnyaszegetten hull a levágott nád közé. Rip eszeveszetten rohan érte, csakúgy szórja a vizet jobbra-balra, egy-két pillanat és kedves kutyám boldogan ül előttem, szájában a már élettelen sárszalonkával. Lövésemre megelevenedett a mocsár, innen is, onnan is ijedt hápogással repültek fel, a nászmezben levő récék s a szárcsák is ijedten csobogtatták a víz tükrét menekülésük közben. A mocsár felett kerengő madárseregnek szűk lett „Macedónia", magasabbra törtek hát fel és kihúztak a sík Balatonra, ahol biztonságban érezték magukat, ahol nem zavarta nászukat az általuk annyira respektált puska eldurranása. Megnézem az órámat, bizony már dél felé közeledik az idő: Rip kutyám, jerünk i haza, hiszen úgyse vadászat volt a célunk ma, hanem inkább az ébredő természet csodálata, imádása, meggyőződni arról, hogy nő a fű.