Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Tavaszi hangulat

24 dörmögve — mintegy rosszalólag —• gömbölyödik össze és folytatja álmát, ügyet se vetve tovább gazdája öltözködésére. De másként van ez ma, amikor észreveszi, hogy a sártipró, hoszszúszárú gumicsizma kerül elő. A szemét most már le nem venné rólam egy világért sem, amint teszek-veszek a szobában, vizsga tekintetével mindenütt követ engem. Rajtam a viharverte vadászkabát, előkerül a vadásztáska s a fegyver is. Rip most már nem bir magával, bohókás mozdulattal ugrik egyet-kettőt, majd pisszentésemre újból lehasal, de már tudja, hogy percek múlva kint leszünk a pacsirtaénektől dallamos, mosolygó kék tavaszi ég alatt. Ha hosszasabb pihenés után ilyen vadász exkurzióra megyek, valami hasonlatosságot találok a templombamenéssel, éppen úgy elfognak a komolyabb, lelket megnyugtató gondolatok, megtalálom a szabadban a második, a jobbik énemet, akivel eleldiskurálgatok, eszmét cserélek és vitatkozom legbelsőbb, senkivel nem közölt terveimről és tetteimről. De hát van a világon szebb templom az Isten szabad egénél? Felettünk az ^utánozhatatlan kékségü világűr felhőtarkázta boltozata, pillérjei, a határ elszórt fái s a kórust szolgáltatják az ég madarai az ébredő szerelem utólérhetetlen szép, le nem kottázható dallamával. Hát van ennél szebb, magasztosabb a világon, Palestrina csodaszép choraléja eltörpül az ég felé törő szürke, kopottruhás énekes trillái mellett, amivel az útszélen lapuló nőstényét akarja meghódítani.