Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Az első őzbak

18 tató utazás, tudásvágyamat édesapám felvilágo­sításai elégítették ki. Dél volt, amire a festői szép felvidéki helyre érkeztünk. A konvent hatalmas méretei gondolkozásomat lenyűgözték és én, az egyébként bátor és élénk fiúcska, bizo­nyos elfogódottsággal léptem be édesapám olda­lán a gyönyörű freskókkal diszített ebédlőbe, ahol a nemes arcélű prépost, Kaczvinszky Vik­tor a konventben lakó többi „fehérpap" bácsi élén jóságosan cirógatta meg piruló arcomat. Néhány napig — a vadászat napjáig — élvez­tem a még soha nem engedélyezett egyedüllétet, nagyokat sétáltam a remek, óriás parkban, le­mentem a Tapolca völgyében levő fenyvesekkel körülvett tekenősbéka-tóhoz, a kispapok fürdő­jéhez. Bolyongásaim közben egy kispap-barátra tettem szert, aki később házi nevelőm is lett. Vele mászkáltam ezután, felmentünk a Vár­hegyre, elmentünk a tapolcavölgyi vashámor­hoz, gyönyörködtem a szabad természetben és szinte nyeltem az elbeszéléseket, főleg azokat, amelyekben vadászkaland fordult elő. Felvirradt végtére augusztus tizenötödiké­nek hajnala, azaz a hasadó hajnal már minket ébren talált. A korai felkelés — megvallom őszintén — nem igen izlett, hiszen később tőlem származott a szállóige, hogy a „korai felkelés a vadászat rákfenéje". Ezt sohase tudtam meg­szokni. A szokatlan korai felkeléshez hozzá­járult az is, hogy a megszokott reggeli kávé el­maradt, „papramorgó" és pogácsa volt a vadá­szok kommedenciája. Nagykeservesen legyűr-

Next

/
Oldalképek
Tartalom