Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644
A régi világból
172. lommal egy felvidéki nemes embert ültétett melléje a balsors. Tüstént munkába is,vette a jámbort. A hatalmas termetű, nagy embonpointtal bíró Bátor, pattogó nagyhangú előadásával a következő „történetet" adta elő: — Hát tudja, kedves uramöcsém, svalizsér kapitány koromban résztvettem a waterloói ütközetben is. A nagy csatában éppen a híres francia gárdával kerültünk össze. Egymásnak robogtunk, engem* is körülvett három gárdatiszt. Nekivágok az egyiknek amúgy defenzív, paríroztam amúgy offenzív, egy pillanat alatt leterítettem a jámbort. Nekirobogok a másiknak, egy pillanat múlva derékig hasítottam ősi fringiámtmal. A nagy viadal közepette egyszerre csak azt hallom, amint lovamat a harmadik felé fordítom, hogy: — Pardon, mon Dieu, monsieur, monsieur Bátor! — És ugyané pillanatban átnyújtja; nekem kardját egy aranysisakos, zömökalakú tiszt. Hát tudja, kedves uramöcsém, ki volt ez, hát maga a nagy Napoleon! i * Egy másik alkalommal egy vadásztörténetet adott elő, amelyben a bihari havasokban lucatszámra gyilkolta a medvéket. Meséje közepette hivatkozik egyik bihari úriemberre, nevezzük őt Belényesynek. Megszólal a házigazda, Mailáth Antal is. — Amice, mikor is vadászott Belényesyvel a Rézben?
