Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Jumping

140. hozzánk jön, örült az eredménynek, hiszen lőtt vagy öt darabot, de aztán szóvátette, hogy mit jelent a brávózás. Erre mi komoly arccal felvilágosítottuk, hogy az itteni hajtók nagyon kényesek a lövésre, a rossz lövéseket megbravózzák. Ujabb és ujabb felállás, felharsan mind sűrűbben a tirózás (rekte: tire-haut), majd elvétve a bravózás, amit mi is harsogtatunk, egyszerre, halljuk a Conténál, hogy az Eráz gyerekkel nagy vitában van, majd látjuk, hogy a Conte vastag lába emelkedik Eráz retrospektiv része felé. Mi majd megpukkadtunk a nevetéstől magunkban, de hát hogyisne, a szegény Eráz kezdte a Conte olykori hibázásánál a brávót a legjobban fújni, ami őt aztán kihozta a sodrából. A hajtás végén ujabb vadlerakás és Conte az ő raccsoló beszédével, magából kikelve panaszolja, hogy „képzeljétek, a szemtelen kölyök a legjobban brávózott". Mire mi a legkomolyabban azt a felvilágosítást adtuk, hogy ezt ne vegye rossznéven, mert itt, nálunk az a szokás, hogy a hibás lövésért egy hatost fizet a vadász, ami a hajtópénz növelésére fordíttatik, így hát természetes, ha minden elhibázott fogoly után az ujabb hatos fölötti örömükben brávózásban törnek ki. Fejét csóválta az öreg, dörmögött is hozzá magában, deliát csak végigvadászta velünk a napot, így is lőtt, ha jól emlékszem, vagy hatvan darab foglyot. Még az este hazautazott Conte, hiszen az