Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Jumping

Jumping. A kaszinó hűvös, tágas társalgójában ültünk feketekávénk mellett az 19 . . év egyik forró augusztusi délutánján. Engem a galamblövészet hozott fel, el is gomboltam az augusztusi nagy hendikep dijat. Éppen a világhírű r.yitrai foglyászatok felől faggattak barátaim, amikor megjelenik körünkben a minden sportból részt kérő Kosztka Emil dr., intim nevén Conte és bizalmasan félrehív. — Tódorkám, hallom, hogy nagyszerűen foglyásztok? — No, hát megy valahogyan. — Nem hívhatnál meg engem a területetekre? — Téged, — felelém — hiszen nálunk nem tudnál semmire se menni, még a hajtók is kifognának rajtad. — Ugyan ne okoskodjál öregem, hiszen tudod, hogy régi vadász, galamblövő társad vagyok — szólt némi méltatlankodással. — Hát jól van, öreg Conte, holnap felutazom, beszélek Dezső barátommal a dologról, de aztán lelked rajta, ha nem fogsz úgy mulatni, amint gondolod.