Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Vadásztörténet, amelyikben vadat is tőnek (Zábráczky József)

101. Volt is minden évben medve a hajtásokban, — hiszen az uradalomnak kitűnő szomszédai voltak, a gróf Andrássyak uradalmai s a szomolnoki kincstári erdőségek, de nem ment többet a gazda felé. Egyszer aztán a gyáros úr elunta a medvétlenséget, felé se nézett az uradalomnak, bár azt is beszélték, hogy a podegrája miatt nem jött. j A vadászatokat hosszú éveken át von H, inspektor úr tartotta meg. A von szót azért írtam neve elé, hogy ezzel is jelezzem német, még pedig bajor származását. Hatalmas, magas, elegáns férfi, kevés

( szavú, komoly, s különösen a vadászatban nagyon pedáns úr. Vadásztársasága — őt magát, fiát, egyik erdészét s egy, gazdatisztjét is beleszámítva — ritkán volt nagyobb 8—9 személynél, még pedig 2—3 tüzértiszt, egy kedves, elegáns, fiatal katolikus teológiai paptanár (ma a külügyminisztérium egyik magas állású funkcionáriusa) s csekély személyem,mint vendégek. Erre a társaságra az inspektor jó időben, rossz időben mindig számíthatott., A vadászatok mindig nagy pontossággal, rendben folytak le. Nem volt itt kiabálás, hangos (beszéd, pipázás, kulacsozás, de fegyelem,; a rendező mindig az inspektor volt. 1902 december 31 én, Szilveszter napján, vadászó nap volt, a csereháti úgynevezett („papi" erdőkben. Reggel három szán röpítette a társaságot a terület sarkáig. Itt, a domboldali vízmosásos fenyőkuliura lesz hajtva fölfelé.) Szép, biztos rókás hajtás.