Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Vadásztörténet, amelyikben vadat is tőnek (Zábráczky József)

Vadásztörténet, amelyikben vadat is lőnek. Szeptemberben, a Felvidékről Pestre jövet, a kedves véletlen összehozott a vasúti kocsiban egy bájos úriasszonyka ismerősömmel, aki hires gazdaurával, Zemplén egyik legszebb kastélyos birtokán él. Ez a pár ember már azok közé a modern magyar urak közé tartozik, akik a gazdaságot szívvel-lélekkel, hozzáértéssel vezetik. Terem is a bodrogmenti birtok. őket nem elégítik ki a vidéki agarász, szüreti, névnapi murik, hangos lakodalmak, duhaj megyebálok, hanem amint a mezőgazdasági munka szünetel, utaznak, muzeumokat, tárlatokat, színházakat, hangversenyeket látogatnak, a kastély-könyvtár jó egypár kötet új könyvvé^ gyarapodik. Nincsen is valami nagy becsületük a közeli kúriákban, fuzsitus-különc embereknek mondják őket. De hát nem is csoda, mikor a kisleányuk, meg pöttyöm fiuk mellett francia kisasszonyt tartanak. — Minek már az, — mit csinál amaz. Közbe az asszonyka hát hagyján, grófoknak lehet, de egy ilyen gentrynek minek